Nőkhöz intézném a kérdésemet, szakítottak már azért valakivel mert nem volt izgalmas vele az élet?

Kifejezetten ezért nem, de az nagyban hozzájárult az elhidegülésünkhöz és az érzelmeim elmúlásához, hogy soha semmit nem csináltunk, a heti két-három találkozásunk abból állt, hogy elmentem hozzá, megnéztünk egy filmet, szexeltünk közben, vacsiztunk, és valamikor 4-5 óra együttlét után éjszaka hazamentem. Nem azt mondom, hogy folyamatosan bungee-jumpingoljunk vagy hegyet másszunk, utazzunk a világ körül, de azért néha kimenni a városba sétálni (ezt azért nem lehetett, mert messze lakott a belvárostól, kocsija meg nem volt, de a BKV derogált neki), fagyizni, vagy a karácsonyi vásárt megnézni, forralt borozni, azt simán lehet kis költségvetésből is, kirándulni félévente egyszer ide-oda közeli helyekre, az nem egy nagy dolog, kocsi nélkül sem. De ő nem volt hajlandó addig megmozdulni, amíg nincs autója, mert a BKV undorító, és így otthon kuksoltunk a kemény 1,5 év alatt, amit együtt töltöttünk. Így nem csodálom, hogy szép lassan kiszerettem belőle, nem volt minek fenntartania a tüzet, meg egyébként sem illettünk össze igazán.

Olyan még nem volt, hogy untam magam mellette és ezért szakítok, pedig közben szeretem, nem szórakoztatásra keresek bohócot magamnak, ha párkapcsolatról van szó.