Azok a 30 év feletti független férfiak, akik gyereket szeretnének hamarosan, képesnek érzik még magukat arra, hogy szerelmesek legyenek ismerkedés alatt, vagy csak saját céljaikat látják a nőben?

Veled egyidős vagyok férfiban, de hadd mondjak valamit: a szerelem idővel alakul ki egy nő iránt. Nem várhatod azt, hogy néhány találkozás után kialakuljon. Én annak a híve vagyok, hogy csináljunk sok közös programot (direkt nem randit írtam, mert az erőltetett szagú) és mint haverok ismerjük meg egymást a nővel. Egymás gondolkodását, világát.

A tartós, hosszantartó szerelem gyakran szunnyad a mélyben, elő kell csalogatni, tenni kell érte. Na most ha te lerohanod a férfit, vagyő téged, akkor hamar kialszik ám a szenvedély tüze. A gyakorlat ezt támasztja alá. Különben ha ismered a férfi agyat, mi majdnem mindenre racionális magyarázatot, választ, tanácsot adunk, így működünk. Ne kérdezze a nő, hogy mi a véleményem, ha nem kíváncsi a tanácsomra, meglátásaimra. Ez evolúciós ösztön, ahogy a nőknél az anyaság vágya. Nem értem a problémádat, attól, mert tanácsot ad valaki, vagy elmondja a véleményét egészséggel kapcsolatosan, miért ne lehetne romantikus és szenvedélyes veled?

Az általad leirt cipöben járok ffikeént.

A szerelemben már rég nem hiszek, de az önző célokban sem.

Egyébként egyénfüggő, ki mit szeretne.Nagyon végletekben látod a dolgokat.

Ne neten ismerkedj , inkább táncon, vagy társaságban.

Egy 30 éves férfinak remélem már nem az őrült, bolondos, kamaszos szerelem a fő célja az életben, hanem egy normális nő találása, akivel megfelelnek egymásnak és megegyeznek a céljaik.

Lehet szerelem, szeretet nyugodtan, de amikor mondjuk azt tervezzük, hogy gyerekeket nevelünk fel közösen (lehetőleg legalább 20 évig, amíg kirepülnek a fészekből), akkor ne a pillanatnyi, könnyen elillanó érzelmek legyenek már a legfontosabbak, hanem a hosszú távra tervezhetőség, mint az élet más területein.

25/N

Leírom, hogy a férjem 32 évesen hogyan gondolkodott, ekkor ismerkedtünk meg, közös ismerős közvetítése által. Úgy volt vele, hogy kinézetre, látásból tetszettem neki, mint nő. Mikor elhívott, és először kettesben kávéztunk, akkor bevallotta, hogy nem csak az arcomat mustrálta végig, hanem igenis az alakomat is, sőt, később mondta, hogy az akkori benyomása nagyon fontos volt, hogy folytassa velem a találkozásokat, és egyáltalán ki tudjon alakulni a szerelem kicsit később. Sőt, azt is mondta, pedig nem felszínes fazon, hogy számított neki, hogy még fiatalos volt a bőröm, testem, pont azért, mert szeretne gyerekeket, de előre tudja, hogy neki fontos a szexualitás, és szeretné, ha nem 4-5 éven belül nagymamásodna el a felesége. S mivel ezen külső pipálásokon mind átmentem, utána jöhetett a belső, és nyilvan az volt a döntő. A szerelem attól alakult ki benne azt mondta, hogy érezte, hogy nem elvárásokkal voltam felé, hanem elfogadással, bátorítással és ez számára megnyerő volt. Kiderítette racionálisan, hogy milyen kvalitásaim, hajlandóságaim vannak, amik a feleségi-háziasszonyi-gyerekvállalási területhez szükségesek, és utána már mert belém szeretni. Azt mondta, hogy mivel tipikus kis csinos, alacsony, törékeny és átlagnál kedvesebb lány voltam, egyáltalán nem volt nehéz dolga. De először a racionalitás jött, és csak utána az érzelmek, rózsacsokor, romantikázás, stb. És viszonylag hamar megkérte a kezem, pár hónap után, és tudom, hogy nagyon-nagyon szerelmes volt belém, mégpedig abból, ahogy akkor reagált, mikor igent mondtam neki. Idegen emberek előtt kivetkőzött magából örömében, kb. táncraperdült és kiabált, hogy igen, igen, éljen, éljen:-D

És abban igazad van, hogy ennek a folyamatnak teljesen más volt a természete, mint a tini szerelmeim lefolyásának, abban ilyen módon semmi, de semmi racionalitás nem volt, de én erre már 25 fölött nem voltam képes, komoly tervekkel a lelkemben. Ne gondold, hogy rossz ez a fajta tudatosság, szerintem ez akár sok későbbi csalódástól is megkímélheti a feleket.