Tudtok mondani valami gyógymódot, a szerelmi bánatra?

1. írd ki magadból a bánatodat és sírj közben

2. tanulj a múltban elkövetett hibákból, hogy ne kövesd el újra

3. zárd le a múltat

4. foglalkozz önismerettel

5. sportolj, mozogj

6. takarítsd ki a lakást

7. menj le a strandra a haverjaiddal

8. tanulj nyelveket

9. olvass könyveket

10. filmezz

11. hagyj időt magadnak a gyászra és csak utána kezdj új kapcsolatot

12. menj ki a természetbe és túrázz

13. ha lány vagy, akkor vegyél egy-két új ruhát, esetleg menj fodrászhoz is, új külső, felfrissülés

mindenkinél más.

engem az egyből az ismerkedésbe való belevágás segített mindaddig míg ott is nem csak elutasításokba futottam..amíg van pozitiv visszajelzés addig jó :D

edzés, új hobby, futás segíthet.

a legrosszabb amit tehetsz:

otthon ülsz, sorozatokat nézel, és nem mozdulsz ki. ezt is csináltam! ettől semmi sem változik..összeroskadtam férfi létemre a fürdőben mint egy darab sz*/r és sírtam hogy lehettem ekkora balfék, hogy elengedtem ezt a nőt az életemből...nem egyszer történt ez meg.

szóval a lehető legjobb az, ha minél kevesebbet vagy egyedül lekötöd az idődet, haverok, szülők, rokonok..bárki.

26/F

szerintem ne erőltess semmit, semmiféle pontokba felsorolt dolgot, mert saját tapasztalat, hogy tökre felesleges, egyszerűen nem használ.

amíg ez a fájdalom önmagától le nem cseng, ki nem fájja magát, addig úgysem megy semmi.

el kell fogadni, h. fáj, bár a társadalom azt diktálja, hogy légy aktív, erős, optimista, de ez fszság.

ma már nincs idő és mód meggyászolni a különböző tárgyveszteségeket, halálesetet, vagy szakítást, szerelmi bánatot.

a szerelmi bánat tkp.-en szimbolikus halál, elvesztesz örökre valakit, akit szerettél, mindennél jobban.

ilyenkor lakást takarítani, nyelvet magolni vagy aktívan sportolni csak ideig-óráig megy, nekem még addig sem.

és rájöttem, hogy nem, nem kell erős amazonnak mutatni magam, nem kell semmilyen aktivitásba belemenekülni, mert csak a kevéske energiámat viszi és totál pótcselekvés, és nem, nem kell megjátszanom vagy mantraként ismételgetnem, hogy minden oké vagy az lesz, mert rohadtul nem úgy áll a helyzet.

és jogom van búvalbszottnak lenni, bőgni, feküdni, passzívnak lenni és szomorúnak, mert ez most erről szól... hagyni kell, hogy ez természetes úton lecsengjen.

és szarni mindenkire, aki mást mond.

az én életem, az én fájdalmam, és csak én tudom, mekkora teher, pontokba szedett pszichohablatyok szart sem érnek.

Egy új szerelem, és az idő gyógyítja.

Addig meg figyelemelterelést lehet használni.

Pont úgy, mint a négyes. Sok év depresszió után egy pszichológus kellett hozzá, hogy felfogjam, hogy isten adta emberi jogod van hozzá, hogy sz.rul érezd magad.

Nemrég szakítottam exemmel, és egy hónap után gyakorlatilag sokkal jobban vagyok. Semmit nem csináltam, csak hazamentem nap végén és elfogadtam, hogy mérhetetlenül fáj, csalódott és dühös vagyok és bőgök, mert semmi más nem tudja megszüntetni ezt az érzést, csak elnyújtani a szenvedést. Mint egy foghúzás. Ideig óráig halaszthatod, míg nem már mérhetetlen módon begyullad, de ha fejest ugrasz az egészbe, gyorsan túl vagy rajta, meglepődsz rajta, milyen gyorsan meggyógyulsz.

Engedd magad gyászolni, éld át a fájdalmat, mert mindegy hogy tereled el a figyelmet, amíg nem szembesülsz vele ott marad.

És mondom, én ugyan kínlódtam egy hónapig, de most már alig jut eszembe az exem, szórakoztatónak találom a hétköznapokat és kezdem magam teljesen jól érezni, vágyni új programokra. És most nem menekülök, hanem tényleg ezt akarom, szerintem ez fontos különbség.

Kitartást!