Lányok! Ti mit szólnátok egy ilyen szerelmes üzenethez?

A külföldi egyetemi cserefélévem alatt megismerkedtem egy lánnyal, aki szintén cserediák. Már a második találkozó után beleszerettem, és az az igazság, hogy még soha nem voltam annyira szerelmes, mint most. Az érzés, talán ha nem is ekkora intenzitással, de kölcsönös részéről.

A kapcsolatunknak sajnos mégsincs jövője, mert lassan mindketten hazaköltözünk. A lakóhelyeink között nagyon nagy távolság van, így tényleg nincs esélye a folytatásnak.

Iszonyatosan fáj a dolog, úgy beszéltük meg, hogy nem is nagyon találkozunk a fennmaradó időben, ne legyen még nagyobb a szenvedés a végén. Ettől függetlenül rettenetesen kínlódok, gyakorlatilag már enni és aludni sem tudok, pedig korábban soha nem tartottam magam egy érzelmes embernek.

Önmagam megnyugtatására is, azaz az érzelmek kiírása végett, de írtam neki egy vallomásszerű levelet, amelyben kifejtem, hogy még soha egy lány iránt sem éreztem így, és a szenvedés ellenére is örülök, hogy megismerhettem, valamint, hogy mekkora hatást gyakorolt rám ez idő alatt. Az üzenetet a napokban küldeném át neki.

Lányok. Ti nem tartanátok túl soknak egy ilyen levelet? Úgy vettem észre, hogy sokatok elég gáznak tartja az ilyen érzelemnyilvánításokat. Mégis, valahogy úgy érzem, hogy annak tudatában, hogy ő az első, akibe ennyire szerelmes vagyok, elküldeném az üzit.

Mit gondoltok?

F/22