Szerintetek mi van köztünk? Mindez komolyan belefér a barátságba?

Lassan 6 éve ismerem őt, mindig is „érdekes” volt a kapcsolatunk természete, nagyjából 2 és fél éve vallottam be neki, hogy szeretem. Rengeteg mindenen keresztülmentünk már, volt egy féléves mosolyszünetünk, mert egyikünk sem volt képes megfelelően kezelni a helyzetet, ami az érzéseim viszonzatlanságából adódott. Rendszeresen kimutatja felém a szeretetét valamilyen formában, szavakkal, érintésekkel (meg is csókolt többször), tettekkel egyaránt, teljes közöttünk a bizalom és a felszabadultság, számíthatok rá gyakorlatilag bármiben, és saját bevallása szerint nem volt még ember, aki ennyire közel állt volna hozzá. A legdurvább az, hogy még a párkapcsolatai rovására is én élvezem a prioritást, legutóbb azért dobott ki valakit, akit szintén régóta ismert, és akibe állítólag szerelmes volt, mert az illető – egyébként érthető módon – nehezményezte, hogy nem lehet a számára ugyanannyira fontos, mint én. Sosem állítottam őt választás elé, nem kértem, hogy hozzon meg értem ilyesfajta áldozatokat, ő az, aki nem akar elveszíteni semmi áron.

Ez szerintetek mégis micsoda? Így viszonyultok ahhoz, akire csupán barátként tekintetek? Egyáltalán van értelme kategorizálni?