Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » A pártaláláshoz csak szerintem...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

A pártaláláshoz csak szerintem kell mázli is?

Figyelt kérdés

23 éves nő vagyok, pszichológia szakon tanulok. Sosem volt párkacsolatom, amúgy az évfolyamomból nem vagyok egyedül ezzel.


Talán csak mi vagyunk ennyire válogatósak, vagy pechesek, vagy éretlenek vagy minden egyszerre? Vagy tényleg mázli kéne a pártaláláshoz?


Egy barátnőm 12-es korában jött össze egy orvostanhallgató sráccal és 5 éve együtt vannak. Egyfelől kinek nem imponál az, ha egy srác orvosnak készül? Másfelől ehhez azért tényleg szerencse kell, én középiskolásként közelébe nem értem sehogy nálam idősebb férfiaknak, mert kisvárosban élek, és a középsulimat se kívánom senkinek. Meg talán olyan baráti társaság is kellene, akik által meg lehet ismerni másokat az ellenkező nemből. Na nálam ez alapból nincs meg, nem sok barátom van, fogalmam sincs, hogy hogyan kéne ismerkedni. (Őszintén, eddig 10 sráccal ismerkedtem, de valamiért vonzom az erroros embereket, akik nem kicsit pszichológiai esetek. Sajnálom őket, de mást nem tehettem értük.)


A másik, hogy egyetem mellett dolgozom, az elkövetkezendő két évben totál be vagyok táblázva, hova vállaljak be így egy kapcsolatot, nem tudnám azt nyújtani, amit magamtól elvárnék.


Igen, nem igazán oké 23 évesen ezen agyalni. De valahányszor valaki a boldog párkapcsolatáról beszél, meg hogy eljegyzik, gyereket terveznek, én mindig teljesen bepánikolok, majd hazamegyek, elsírom magam és iszonyatos szociális szorongás kerít a hatalmába. Rá sem merek nézni a férfiakra az utcán, már 1,5 éve. Az önbizalmam is 0 kb., pedig sokat fogytam mostanság, buta nem vagyok, csúnya sem, de mindenkinek fel tudok sorolni valamit, amitől jobbak, kívánatosabbak,érdekesebbek nőként, mint én.


És ha valaki azt kérdezi, pszichológia szakos hallgatóként miért nem kezelem a saját gondjaim; 1. Az egyetem 5 év szánalom az én szememben, csak akkor lesz valaki pszichológus, ha szakképzést végez és előtte minimum 150 óra önismereti képzést. És ehhez kell még jó pár év gyakorlati tapasztalat.

2. Az ember a maga szubjektív gondjait sosem tudja objektíven látni az adott helyzetben. Innentől az öngyógyítás nehézkes.

3. Nem hobbiból dolgozgatok. Amíg nem végzek az egyetemmel, nem lesz pénzem terápiára járni, ahogyan sokan másoknak sincs, sajnos. Addig örüljenek, amíg nincsenek lelki bajaik.



2019. júl. 30. 22:30
1 2
 11/14 A kérdező kommentje:

Na, eltelt 3 év, a magánélet részben sajnos nem haladtam előre, ellenben depresszió miatt gyógyszert szedek. Van egy jó pszichológusom. A karrierem maximálisan rendben van jelenleg! ^^


A baj nem azzal van, hogy senki se udvarolna, de komoly gondok vannak egyes emberek fejében szerintem. 2019-ben nagyon megviselt egy pasi hozzáállása, de sajnos azóta szinte csak olyanokba botlottam, mint ő.


26 évesen én valamiért már nem arra vágyom, hogy egy 30 éves férfi majd "eldönti mi lesz vele", majd "befejezi azt az egyetemet egyszer", "még utazgatni, élni akar". Én is akarok sok mindent, de napról-napra élni már nem akarok.


Nekem fontos, amit heti 40 órában csinálok és még szeretem is. Sokaknak az egész életükben 0 odaadás van, így viszont nem tartom őket vonzónak. Számomra hivatás a pszichológia, mások 1 évet örülnek, ha maradnak valahol.


Ez így nekem nem nagyon megy, nagyon nem vonz ez a világnézet. :(

2022. szept. 18. 03:49
 12/14 anonim ***** válasza:
67%
Itt az a baj hogy te 26 évesen nem tudtál egyetlen párkapcsolatot sem összehozni, depresszióra gyógyszert szedsz, és te vagy a pszichológus, aki mások súlyos lelki problémáit akarja megoldani. Katasztrófa, hogy nincs alkalmassági vizsgálat az egyetemeken.
2022. szept. 18. 09:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 A kérdező kommentje:

Aha, de persze te nem tudod, hogy mit jelent alkalmatlannak lenni, mert ha valakinek mentális problémája van, amit azért valamilyen módon kezelnek (tehát nem áltatom magam azzal, hogy mindent is meg tudok oldani egyedül), az nem azt jelenti, hogy alkalmatlan erre a pályára, sőt. Képzeld el, függő alkoholistákkal is absztinens alkoholistak foglalkoznak, mert ők azok, akik igazan tudják, micsoda borzalom végigmenni ezen a folyamaton. Én tudom, milyen depressziósnak lenni, tudom, milyen egy diszfunkcionális családban felnőni, és bármilyen hihetetlen jol alkalmazom az elméleti tudásom és azt is, amit magam megtapasztaltam rövid életem alatt. Olyan pszichológusok is praktizálnak, akiknek sosem lett saját családjuk valamiért. Ha szerinted ettől lesz valaki alkalmatlan, akkor nyilván nem értesz az egészhez. :D


Az én családomban genetikai okai vannak a depresszionak, lett is valaki öngyilkos. Nem áltattam magam azzal, hogy egyedül is meg tudom oldani a gondjaimat, elmentem szakemberhez, aki úgy ítélte meg, hogy egy befejezett öngyilkos felmenő után nem enged el gyógyszer nélkül, ami a leggyengébb escitalopram, amit kapni lehet. És képzeld, 3 hónapja tünetmentes vagyok. ;) Nem kelek-fekszek sírva, viszont sokkal több mindenben meglátom az örömöt, boldogságot. Na ennyit jelent, ha valaki megfelelő kezelést kap és ezt majd a klienseim is megerdemlik. Egyelőre még tanulok, nem dolgozom hivatalosan emberekkel.


A koronavírus olyan mélypontra sodort rengeteg embert, hogy magánpraxisban is vállalhatatlan szintű várólisták lettek errefelé.

Szívből örülök mindenkinek, aki átvészelte ezt az időszakot gond nélkül. De nekem is, másoknak is, számos szerettünk belehalt a betegségbe. A gyász nem egy racionális folyamat, ha az lenne, akkor nem kapnál pánikrohamot attól rettegve, hogy másokat is megöl a vírus vagy akár saját magad belehalsz.


Aztán amikor a felkerestem a szakembert vállalhatatlan felelmeim miatt, az egész családom elkapta az omikront én meggyógyultunk. Hónapokig krónikus fáradtságban szenvedtem, de mindenki megúszta. Ez segített igazán kijönni ebből.


Úgyhogy ne ítélj, hogy ne ítéltess. Nem tudhatod, ki-mitől kerül a mélypontra. Mert mindenki is csak ember. Minél empatikusabb valaki, annál könnyebben eshet saját maga is depresszióba. Ezt nem érdemes elfelejteni!

2022. szept. 18. 13:47
 14/14 anonim válasza:
100%

Én szívesen találkoznék veled, szívesen beszélgetnék veled , csak persze az is kell hogy szimpatikus legyek neked ......

Nem tudom , nekem is nehezen jön össze az ismerkedés..., lehet azért mert nagyon szeretnék már valakit....

Lehet hogy túl görcsösen akarjuk és emiatt is nehezebb....

Ha akarsz beszélgetni írható privátban is .

2022. szept. 18. 22:10
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!