Van itt esetleg olyan, aki a Lexmark-nal dolgozik Budapesten?

Látom, nem mai a kérdéskiírás, de mikor ilyeneket olvasok tényleg nem tudom hova tenni a nőket. Valaki (ha más nem, akkor a kérdező) magyarázza már el nekem tényleg, hogy egy ilyenbe hogy ne lássa bele az ember azt, hogy a nők tényleg nem tudnak ismerkedni, jeleket adni, semmit, csak vigyorognak mint a tejbetök...

Én már aztán tényleg elég esetlen és félénk vagyok a nőkkel való ismerkedésben, de ha valaki mosolyog rám, ha egy villamoson még hirtelen nem is tudom hova tenni, de ha másodszor találkozom vele és ugyanúgy mosolyog akkor már biztos ráköszönök egy sziát. Aztán persze ugyanúgy nem szólok semmit, mert belém fagy a sz..r is, de legalább visszajeleztem neki, hogy ő is bejön nekem.

A kiszemelted ezek szerint még erre sem képes. Viszont neked nőként rengeteg lehetőséged van úgy beszédbe elegyedni vele, hogy az ne tűnjön nyomulásnak. Nőként szerintem inkább attól kell félni, hogy ha kiderül pár mondat után, hogy gáz az ember, akkor nehéz már levakarni.

Hadd ne én tanítsalak már, hogy egy ilyen szituációban mivel tudnál vele úgy megismerkedni, hogy még a legnagyobb gyanakvó sem jön rá arra, hogy bejön neked (azt leszámítva, hogy ez valószínűleg az arcodra lesz írva), miközben beszélsz hozzá.