Miért nem hajlandóak családot alapítani, szülni a mai nők? Férfiból rengeteg van aki ezt akarná

Ha újra kezdhetném, nem szülnék egyet sem.Nem olyan jó buli egyedülálló anyának lenni. És bizony elég sok pasi van, aki lelép a gyereke mellől, mert az új és újabb punci mindig izgalmasabb a gyerekneveléstől. A hímneműek sem igazán akarnak gyereket. Itt is rengeteg ilyen jellegű kérdés, válasz van.

Én megértem, ha a nők is ódzkodnak tőle.

Miért, ma mit garantál egy kapcsolat? Anyagi biztonságot semmiképp, mert gyakorlatilag egy nő a szülőszobából mehet dolgozni akkor is, ha van párja. Nem kérdés, hogy otthon marad-e a gyerekkel és normálisan neveli, hanem kell az ő kereste is, mert a pasas nem tud eltartani vele együtt még két embert (vagy elkezd önérzeteskedni és nem akar). Oké, tönkrecseszed a tested és az eredményről sincs időd megfelelően gondoskodni, de kipihenni sem tudod rendesen a dolgot.

A másik verzió, mikor valakinek megszül az ember, az meg hétvégén foglalkozik vele, egyébként meg a munkára fogja, hogy neki miért nem kell gyereket nevelnie. Azt a gyereket, amit ő akart. Ilyan fhaszvakaró némber volt apám is, aztán csodálkozott, hogy soha nem tudtam hozzá kötődni? Minek, a gyerek emlékeit nem lehet pénzzel kifizetni, azt együtt csinálni kell... De nem ez történt és sok férfit látok, aki cseszik kivenni a részét a gyereknevelésből munka után is. Pedig közös feladat lenne. A gyereknek mindkét szülőjére szükség van. Akkor is, ha te hullafáradt vagy. Hajnal 4kor is. Nem csak hétvégén, folyamatosan.

És ott vannak a terhesen otthagyott, válás után gyerekükkel kettesben maradt nők, akik maximum a gyerektartásra számíthatnak... Meg vannak azok a férgek is, akik nem értik, hogy a feleségük miért hullafáradt a gyerek mellett és miért nem lett szülés után fél évvel ugyanaz a bombázó újra, aztán félredugnak valaki mással. Aztán várják, hogy együtt maradjon a család... Csodás.

Ma egy nő, ha szül, akkor egyrészt magának szül, másrészt azzal kell szálolnia, hogy az ő pénztárcája bírja-e a gyereket amellett, hogy neveli. Én undorodom a gyerekszülés gondolatától is. És lehet, hogy bízom a páromban, de abban egyetértünk, hogy így is kevés idő jut egymásra, pedig normális munkaidőnk van, este 6-kor mindketten itthon vagyunk, de ha lenne gyerekünk, semmi nem maradna ebből. Meg abból, amiért ezt a kapcsolatot szeretjük. Nem akarok gyereket, csak a nyűg van vele a szememben. És szerencsére sok pasival ellentétben ezt a párom is fel tudta mérni. Szoktam randikon beszélgetni a férfiakkal arról, hogy mik a terveik, akarnak-e családot, stb. És akik akarnak, azokat megkérdeztem, hogy szerintük milyennek lehetnek egy kisgyerek mindennapjai és szerinte mi kell ahhoz, hogy jó legyen neki. Totál álomvilágban éltek... És mikor megkérdeztem, milyen volt az ő gyerekkoruk, szinte mindegyikben szerepelt egy agyonhajtott vagy gyerekekkel hagyott nő és egy hobbiapuka, aki nem tudta, mire vállalkozott. Nem volt több kérdésem, az ilyennek hülye leszek szülni.

Ez egy nagyon dúúrva általánosítás.

Kb ugyanúgy akarnak a férfiak is mint a nők, és nem akarnak.

ÉN pl. egyáltalán nem akarok gyereket soha nem is akartam. Tény , hogy nehezebb ilyen nőt találni, kiszúrni egyet a tömegből, mert kevés az ilyen.

Nekem vannak gyermekeim. De teljesen megértem azt, aki ma nem akar szülni. A szülők ma, mint társ, megbízhatatlanok, nem csak férfiak hagyják el a gyereküket, és párjukat, hanem kezd azonos arányúvá válni a női lelépők száma.

Ez a gyerekek szempontjából mindegy, neki mind a két szülőjére szüksége van.

De ami ma az országban a munkaerő piacon megy a nőkkel szemben, az horror. MINDEN állásinterjún megkérdezték, hogy van-e gyerekem, és hány, és hogy ha beteg, ki fog rá vigyázni. Teljesen jogtalan ez, de senkit sem érdekel. A férfiak annyi, de annyi szexuális ingernek vannak kitéve, hogy komolyan ember legyen a talpán, aki ellent tud állni a céges partin a harmadik pezsgő után a huszonkét éves miniszoknyásnak, aki sokkal izgibb, mint a negyvenkét éves asszony otthon.

Egyedül megélni, közös összelapátolt vagyont felezni, és úgy életben maradni pedig, valljuk be: saját magad halálra ítélése. (és a gyerekedé..)

Szép és jó az a szeretet, amit a kisgyerekek adnak a szüleiknek, ez valóban képes egy töltő erővel bírni, de annyira, de annyira elszigetelt ma egy kismama, amennyire még sosem volt. Régen nagycsaládok együtt éltek, és a gyerekeket több nő (nagyi, ángyi, stb.) közösen nevelték, gondozták, együtt jártak a patakpartra mosni, vagy nemesek éltek komoly társadalmi életet. Most is van egy réteg, akinek anyagilag belefér a bébiszitter, hogy randizzon a férjével, elmenjen jógázni, színházba, de azért ez a szűk réteg. A nagytöbbségnek a robot marad, a mindig ugyan úgy pergő, sok-sok pénzkeresős, és mégtöbb házimunkával rendelkező hétköznapok, a gyomorgörcs, mikor reggel hívod a melóhelyed, hogy éjjel hányt a gyerek, nem tudsz bemenni, vagy a munkában ülsz, mikor csörög a telefon, hogy Gizikéd belázasodott a suliban, ugyan menj már érte..

A fő nehézség a gyerekes életben az, hogy ha nem dolgozol a gyereked miatt, lelkiismeret furdalásod van, ha dolgozol, ezért nem vagy a gyerekeddel, lelkkiismeret furdaláod van.

és még nem beszéltem a jó párkapcsoaltról, vagy hiányáról, a jó szexről, vagy hiányáról, a pénzhiányról, hisz a lóvéd a gyerekedre költöd, nem magadra..

Szóval imádom a kölykeimet, de megértem azokat, akik nem vállalnak ma.

Egy háromgyerekes sütős-főzős-játszóterezős-házas-irodista, kétdiplomás anyuka.

Budaházy Edda te vagy az ?

Am csak mellesleg ez magánügye mindenikek.

15-ös tökéletesen leírta, pedig én már sikeresen átbeszéltem a férjemmel, hogy ez nem pálya, ő nem is ezt a verziót csinálja, de ebben kemény munkánk volt, neki is, és nekem is, mert valamiért zsigerből M.O-n ez jön a pasikból.

Amúgy meg hatalmas felelősségnek érzem, hogy én ne ilyen fiakat neveljek.

De igen, nagyon jól leírta a 15-ös, ez az, amit a mai hölgyek nem szeretnének, mert látják, hogy legtöbbünk anyái, - aki még ha nem is vált el, - de ezt az életet élte. Házi robot, és még munkahelyi alkalmazott, esetleg az nem, de az én osztályomban igen.

Hol lehet találni ilyen gondolkodású férfiakat?

Én sajnos az ellenkezőjét tapasztalom. 35 éves korig nem szeretnének komolyan ismerkedni...