Hogy járhat valaki ilyen szerencsétlenül, hogy az életéből kimaradnak a nők?

Én is így vagyok, bár nekem azért már volt közöm nőhöz. Néhány lány ismerősöm is beismerte már, hogy nem igazán lenne a helyemben, meg úgy egyáltalán a férfiakéban. Értik ezt arra, hogy nekünk mennyivel nehezebb ismerkedni. Eleve az, hogy minket érint a kezdeményezés terhe. Nők ugye hárítják magukról ezt a dolgot, mivel ők is tudják, hogy ez nem egy egyszerű tényező. Idegen embernél kezdeményezni miközben az agyad saját magadat méregeti, hogy vajon mennyire fogsz most beégni, lealacsonyodni, megszégyenülni, stb. Sokan nem értik miért mondom ezt, nem értik miért nem próbálkozok be a körülöttem lévő nőknél. Erre nagyon egyszerű a válasz. Nincsenek körülöttem nők. Egyszerű ez azoknak akik körül vannak nők az egyetemen a munkahelyen és a baráti körökben is felbukkannak. És akiknek ez így összejön és így sincs nője azt már én sem értem.

Középiskolában voltak lány osztálytársaim, bár a nagyja eléggé túlsúlyos volt a maradék meg vagy nem tetszett körülbelül senkinek vagy kinézett valahogy, de volt pasija. Aztán az egyetemen a szakon volt nagyjából 5% nő. Sajnos ez a tucatnál is kevesebb lány még rosszabb felhozatal volt mint a középiskolás lehetőségek. Tehát az a borzasztóan jó lehetőség, hogy konkrétan előadásokról, gyakorlatokról, folyosóról gond nélkül, lazán ismerkedni tudjak lehetetlen volt. Maradt az az opció, hogy bulikban és hasonló eseményeken ismerkedjek, de ugye ehhez igazából nem is lett volna szükség arra, hogy egyetemista legyek. Szóval így próbálkoztam. Idegen csajoknál akiket maximum 3 perce láttam először. Ennek azért talán volt haszna, lett némi rutinom az ismerkedésben. Mert az igazi probléma szerintem az, hogy ha nincs spontán a közvetlen környezetedben, köreidben nő, akkor nehéz az ismerkedés. Sok próbálkozás közben sikerült azért néhányat randira vinni és többet is kihozni belőle. Mivel a szakom is lényegében csak srácokból állt, így a haveri kör is kizárólag srác volt. És mivel ez a terület férfi szakma, így a munkahely is férfiakból áll.

Ennyire egyszerűen maradnak ki a nők az életedből. Mondom, nekem annyiból volt szerencsém, hogy felismertem azt a zsákutcát amibe kerültem és mérlegeltem, hogy vagy lesz pár kínos próbálkozásom és beégésem vagy nőnek a közelébe sem fogok kerülni, mert az kizárt, hogy ők keressenek engem.

Próbáld azt kérdezni h "mi lenne ha találkoznék az ideális nővel?"

Úgyse meg stb önkorlátozó f*ság nélkül.

Csak...mi lenne ha? H nézne ki? Hogyan viselkedne? Mit ad neked? Ha azt érzed h te ugyse tudnál társ lenni, adni hozzá vmit, akk tegyél azért h olyan társsá válj akihez ez az ideál megtud érkezni.

Egyszerűen abba kell hagynod h dehát eddig se, dehát ugyse, de te... Ezeket abba KELL hagynod.

Gondolj bele talizol egy csajjal és állandóan ezt mantrázza h de ő ugyse kell neked és meg is tesz érte mindent h véletlenül se közeledhess hozzá.. vonzó? Ugye nem. Te se tedd ezt.