Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elég érdekes szituációban vagyok, volt már más is ezzel így?
Sziasztok!
Igen, előre leszögezném, tudom, hogy nem a legjobb oldalra jövök ezzel a kérdéssel ill. problémával kapcsolatban, csak úgy éreztem ki kell magamból adni a következőt:
Az utóbbi időben (ezalatt értek pár évet) valahogy semmilyen dolog nem akar összejönni párkapcsolat terén.
Néha olyan rossz érzésem van, hogy nem vagyok cseppet sem vonzó - ami ha úgy vesszük az alap igények közé tartozik - pedig egy normál testalkatú ápolt 22 éves férfinek tartom és érzem magam.
De az eddigi életem során még csak egy őszinte ölelést sem kaptam (szülőket pedig nem számítom bele, mert az szerintem más dolog), olyasmiről hogy csók és hasonlók nem is beszélve. Furcsamód nekem viszont nem is ez hiányzik, én inkább úgy érzem, hogy rengeteg mindent tudnék és szeretnék adni. Szeretnék valakivel csak úgy kiülni egy szép helyre, elbeszélgetni, összebújni és nézni a naplementét (például). Látni a másik arcán, hogy boldog és hogy igen, jól érzi magát (velem). Bizonyos szempontból ez önzőnek tűnhet...
Mivel elég introvert ember vagyok, sajnos az ismerkedés nem az erősségem. Viszont gondoltam legalább megpróbálom ezt az internetes ismerkedést, és hát annyit mondok, hogy eddig négyszer sikerült telepíteni és két hétre rá kitörölni a különféle ismerkedős appokat (csak kettőt használtam, nem vagyok annyira "desperate").
Most pedig egyre jobban tartok ott, hogy nem látom értelmét az egésznek, hogy már nem kezd érdekelni az ismerkedés. Vagy legalábbis próbálom meggyőzni magam arról, hogy nem érdekel. Mert sajnos őszintén szólva hova tovább egyre jobban megy az agyamra az egyedüllét. Állandóan ez a harc folyik bennem.
De még mielőtt valaki mondaná, nem csak ezzel foglalkozom, nem fókuszálok annyira az ismerkedésre. Foglalkozok a hobbiaimmal, le tudom magam kötni. De vannak napok, amikor elkap az egyedüllét érzés.
Hosszúra sikeredett ez a leírás és utólag is elnézést kérek. Viszont volt már valaki hasonló helyzetben?
válasza: válasza:Kedves kérdező!
Szerintem nincsen elég önbizalmad és nem vagy tisztában a saját életeddel 1 nap gondolkodj el azon mit értél el az életedben eddig és mi az amire a legjobban vágysz .
Ha társra akkor bízz magadban és a képességeidben . És amire nagyon vágyik az ember azt befogja vonzani előbb
Utóbb :) ! Ajánlom a Tanulom Magam videókat YouTube .
Remélem tudtam segíteni neked neharagudj ha kicsit nyers voltam de az élet akkor lesz szép ha a rossz dolgokat is vállaljuk és szembe nézünk vele !!! Kívánom h tálald meg azt a társat akivel boldog leszel és ő is veled !!! 🤗
válasza:Az introvertáltak pontosan tudják, mi folyik körülöttük
„Nahát, ezt is észrevetted? Pedig olyan csendben voltál, mintha ott sem lennél” – mondták már nekem is sokszor. Vagy az is tipikus, hogy négy-öt kolléga hosszan vitázik egy megoldandó kérdésről, és nem jutnak dűlőre, mígnem az addig csendben ülő hatodik bemondja a megoldást. Hajlamosak lehetünk az introvertált emberekről azt hinni, hogy mivel kevéssé szerepelnek, ezért nem is fogják fel, hogy mi zajlik körülöttük. Ez nagy tévedés. Az introvertáltak ilyenkor éppen azzal vannak elfoglalva, hogy figyelnek, sok-sok ingert feldolgoznak (ezért is fáradnak ki a társas helyzetektől jobban), és belül érlelik a megoldást. Valójában az történik, hogy amíg nem érzik azt, hogy véleményük jól megfontolt lenne, addig nem fárasztják a többieket vele.
Szerintem nincs önbizalmad én hasonló helyzetben voltam csak annyi különbséggel, hogy én tudtam, hogy engem nem lehet szeretni adtak 1 jó tanácsot amit elküldök neked is remélem segíteni fog: Optimizmus 10 pontja!
1 Jó szokásokat fogok kialakítani és ezek rabja leszek!2 Szívemben szeretettel köszöntöm a napot !3 Rendületlenül kitartok míg a sikert el nem érem!4 A természet legnagyobb csodája vagyok!5 Ma úgy fogok élni ,mintha ez lenne az utolsó napom !6 Ma úrrá leszek az érzelmeimen!7 Nevetni fogok a világra8 Ma megszázszorozom értékeimet9 Most fogok cselekedni10 imáimban útmutatást kérek
Kedves 3-as:
Ezzel nagyon egyetértek amit itt leírtál. Én is pontosan ugyanilyen vagyok. Már kisiskolás korom óta az volt, hogy én sokkal jobban éreztem magam amikor nagyszünetben, vagy osztályfőnöki órán hátraültem az utolsó sorba az akkori normálisabb osztálytársaimmal együtt és figyeltem a többieket, ahogy vitáznak, beszélgetnek és viselkednek egymás közt.
Nagyon kevés barátom volt az eddigi életem során, igazi barátból pedig csak egyetlen egy van. Őt tizenöt éve ismerem és már hallottam tőle is, hogy az évek során megfigyelte, mennyire megfontolt ember vagyok. Inkább csendben vagyok percekig - ekkor sokszor a többiek azt hiszik, hogy nem is érdekel a dolog - aztán pedig bemondok egy nagyon odaillő/frappáns viccet, megoldást, vagy bármit.
Igazat adok, elég alacsony az önbizalmam. Emellett eléggé kritikus is tudok lenni magammal szemben. Például sokan nagyon nagy erőt és önbizalmat nyernek olyan dolgokból, amiket én alapnak veszek, nem pedig olyan dolgoknak, amikre nekem most büszkének kéne lennem. (Például ilyen a jogosítvány, egyetemre való bekerülés és ottmaradás stb.)
Vannak dolgok, amikben eléggé jó vagyok, de elég nagy az önkritikám, ami azt jelenti, hogy ha valamit sikerül is tennem/kreatívkodnom, hiába mondják mások rá, hogy nagyszerű, vagy hogy jól sikerült, magamról én nagyon ritkán gondolom ugyanezt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!