Egy életen át hordozom egy nárcisztikus apa nevelési következményeit, így párkapcsolataim mindig zsákutcába torkollanak. Lehet ezen változtatni?

33 éves férfi vagyok, sajnos egy olyan családban nőttem fel, ahol apám utolsó helyre helyezett el rangsorban, de félelmetesen sokat követelt, verbálisan alázott és degradált. Első a karrierje volt, a felsőbb rangú kollégák, a kifelé élés, a legaljasodó bulik, kérkedés azzal, hogy mi milyen egy tökéletes család vagyunk. Egy díszlet gyerek voltam. Sosem foglalkozott velem, mert "hát én csak egy gyerek vagyok, egy gyerekkel meg nem lehet magasröptű eszmefuttatatásokat folytatni". Kiskoromban kiköltöztünk egy olcsó külterületi, közmű nélküli gyümölcsösbe, ahol csak üdülők voltak, mert ott meg tudott fizetni egy olyan házat, ami viszonylag csilli-villi volt. Onnantól kezdve több száz vendég járt nálunk, mutatva, hogy mi milyen tökéletes mintacsalád vagyunk. Mindig azt kívántam gyerekként, hogy bárcsak egyetlen nap annyit foglalkozna velem apám, mint a legutolsó tizedrangú cimborájával!

Egyetlen játszópajtásom sem volt azon a tanyasi jellegű környéken, csak hugom. Így többnyire egész gyerekkorom azzal telt, hogy magányosan legóztam. Anyám egy szürke kisegér volt mellette, egész nap főzött-takarított, sosem látta apám egyetlen hibáját sem.

Apám 10 évvel ezelőtt meghalt alig 51 éves korában. Azóta is szégyellem, hogy a temetésén nem sírtam, pedig minden rokonom körülöttem zokogott.

Ma szorongok, egyik rossz párkapcsolatból esek a másikba. Apám szélsőségesen extrovertált jelleme ellenére én egy befeléforduló, emberkerülő, magányos, örök negatív ember lettem, azonban én is érzem magamon a nárcizmus jeleit amitől összerezzenek. A kapcsolataim rendre véget érnek 2 éven belül. Először nagy szerelem, mindent megteszek a nőért, azért valami elromlik, szépen megbeszélve csendesen sose tudok szakítani, pedig introvertált vagyok. Van erre megoldás szerintetek? Pszichológus segíthet? Nem akarok így élni tovább, kiegyensúlyzotott ember akarok lenni, hogy normális párkapcsolatom legyen.