A kapcsolatkerülés témakörében keresgettem a neten,de elég sovány volt a felhozatal. Már ami szól is valamiről. Kereskedelmi,közhelyes ócskaságok jöttek. Ajánlanátok írásokat,videókat a témában?

"a tahók maradjanak inaktívak...előre is kösz." kérdéskiírás pedig tegnapelőtt 14:01 és eddig 0 válasz. Úgy látszik, szót fogadtak. :)

Szakdolgozatot írsz róla, vagy miért és milyen mélységeiben érdekel a dolog?

Ez a fogalom, mint kapcsolatkerülés, mélyebb okokra vezethető vissza, ezért nincs róla konyhapszichológiánál komolyabb írás. Érintették már nagyon sokan a témát, Csernustól Popper Péterig.

A mélyebb ok pedig maga a fogyasztói társadalom, az "eldobjuk, nem pedig megjavítjuk" mentalitás ami a mai napig nem változott, maximum bejött a képbe a "hasznosítsák újra, amit eldobtunk" szemlélet is mellé.

Illetve az individualizmus túltolása, ahol már régen nem az a cél, hogy lebontsuk (amúgy nagyon helyesen) a régi kollektivista eszmék népmanipulátor hatását, mert helyette bejött számos más, sokkal hatékonyabb tömegmanipulációs eszköz, élén mindjárt a Facebook, ami minden egyént bezár a saját kis dobozkájába.

Hanem az "amerikai álom" feeling az egész világra kiterjesztve, ahol mindenki különleges hópihe és sokkal többre hivatott, mint a szomszéd és a volt iskolatársak. A kompromisszum szó igazi szitokszóvá vált, az az élet császára, akinek olyasmit nem kell kötnie egyáltalán, vagy csak nagyon minimális mértékben.

Tehát adott a tálcán kapott önző mentalitás, a jelszó, hogy "sose érd be kevesebbel", "többet érdemelsz".

Ezen kívül pedig az egyre gyorsabban változó, globalizálódó világ sem kedvez a stabilitásnak, egy komoly kapcsolathoz pedig stabilitás kell. Régen 40 évet lehúzott az ember egy lakóhelyen és egy munkahelyen. Most sokan egy országban sem bírnak ki ennyit, hol itt dolgoznak, hol ott, hol itt élnek, hol ott, életükben legalább 6-8 alkalommal váltanak szakmát.

Tegyük fel, rátalálsz a párodra, aki a jelenben a mesébe illő ellenpárod, minden működik köztetek, boldogok vagytok. Jönnek a változások néhány évente az életetekben, amik mindig mérlegre állítják a kapcsolatotokat újra és újra. És akárhány ilyen válságot túlélt már a kapcsolat, nincs garancia arra, hogy a következőt is túl fogja, nincs ilyen, hogy "megerősíti", nem. Maximum belekényelmesedsz, megszokod és az évek múlnak és egyre inkább rettegsz attól, hogy újra szingli leszel, hiszen minél idősebb vagy, annál nehezebb lesz már újra társat találnod és annál gázabb lesz a felhozatal is, mert mindenki magában hordozza a múltbéli sérelmeit.

És lehet ezt is önző mentalitásnak nevezni, hogy félti az ember a saját integritását, de mennyi ember lett hirtelen hajléktalan a 90-es években, amikor kirúgták alóla az ingatlant, mert a gyerek miatt az asszonyé lett?

A mai generáció már talpraesettebb, nem az államtól várja a munkahelyek biztosítását, de ettől még ugyanúgy nem akar 30 fölött, 40 fölött meg pláne azért gürizni, hogy nyögje a lakáshitelt.

Egyre kevesebb a garancia arra, hogy egy kapcsolat kihúz bármennyi időt is. Mindkét fél be akarja biztosítani magát többszörösen, nincs is bizalom egymás iránt (és sajnos a gyakorlati példák azt mutatják, hogy legtöbbször nagyon helyesen), az veszít, aki beleszeret a másikba, mert a másik eközben képes hideg fejjel gondolkodni, bebiztosítani önmagát.

Legbelül az emberek többsége, akinek nincs olyan mentális betegsége, mint például skizoid személyiségzavar az akar párkapcsolatot. Csak a párkapcsolat fogalma lényegült át, mindenki a számára optimális kapcsolatot hajszolja, ami nem biztos, hogy a másik fél számára is optimális.

És minél inkább közelítünk a csúcstól az átlag felé, annál kevesebb esélyünk van, vagy túlságosan meg kéne játszanunk magunkat, többnek mutatni magunkat, hiszen a csúcskategóriáért még csak-csak hajlandó az ember extra áldozatokat hozni, de egy átlagosért? Amikor ez is szitokszóvá vált, mint a kompromisszum? És csak aki átlag alatti (az emberek FELE) értheti meg igazán, hogy mennyit jelent legalább átlagosnak lenni. Ugyanakkor azt is érti, hogy mennyire nem elég még az sem.

Tehát minden abba az irányba mutat, hogy jobb függetlennek maradni. Hiába vágysz a kapcsolatra, ha nem akarsz sérülni. Mert mindenhol ezt látod, ha mélyen megvizsgálod, nem csak felszínesen, hogy a Facebook szerint milyen boldogok. Vagy ha tudod azt, amit ők nem, hogy mindketten csalják a másikat a háta mögött vagy az egyik életbiztosítást kötött a másikra vagy a házasságból igyekszik kimenekíteni a vagyont és a többi mindennapos eset.