Miért kerül még így is jobb elbírálás alá egy albérletben élő, nulla ft megtakarítással rendelkező, átlag bérből élő (265 a magyar átlagbér nettóban, de itt erre 220 már azt jelenti), mint egy olyan, aki mamahotelos, de van 9 milliója?

30 éves kor alatt nem ciki, fölötte meg azt mondom, hogy ha annyira a megtakarítás mkattmaradt volna otthon, már lenne 10-15 millió forintja, amiből már nem lenne otthon.

Amúgy meg utoljára akkor szexeltem úgy, hogy a párom anyja a szomszéd szobában volt, mikor 19 voltam és már akkor is szarul éreztem magam emiatt... Nekem nem ügy ez, van saját lakásom, ebben az esetben viszont az a kizáró ok, ha nekem kell örökbefogadni és azt is vonakodva.

Valaki mondta ezt neked?Mármint randiztál sok nővel és a 90%-uk elfordult mikor meg tudta,hogy van 9 millád és elköltözöl azonnal otthonról,ha komoylabbra fordulnak a dolgok? Vagy nem is voltál még randin se ,nem is ismerkedsz és csak úgy azt gondolod te nem kellenél a nőknek?

Amúgy ,ha már így kérdezed nem gondolom,hogy ezért ki bárki el fog küldeni,ha szimpatikus vagy neki .

Másrészt alapvetően viszont tényleg szimpibb a pasi aki egyedülél x éve és saját maga fizet mindent,hiába 0ft-ra jön ki. Több okból is. Már nem a szülievel él,tehát semmibe nem szól bele mama. Tudod nagyon nehéz elviselni az anyósokat ,ők se viselik jó a barátnőket. 3. benne van,hogy a mamahoteles 1-2-3-10 évig még otthon akar maradni. 4. aki egyedülél ,beköltözök hozzá és már 2 keresetből gazdálkodunk,együtt félre is tudunk tenni,úgyhogy nem érzem hátránynak és megértem,hogy eddig nem tudott félretenni.

Két okból. Az egyik, hogy ha ennyi pénze van, akkor ne anyucival lakjon, ettől spúr ember benyomását kelti, már simán vehetne egy lakást. A másik, hogy ha ennyi pénze van, akkor ne arra várjon, hogy majd valakivel felesben vesz lakást. Ez is spúr és önállótlan hozzáállás, épeszű emberek amúgy is csak házasság mellett mennek bele ilyesmi, az pedig még évek. Addig még anyucival akarsz élni?

Egyébként én azt sem tartom többre, aki albiban él, de semmi megtakarítása nincs. Az ember mindig tegyen félre pénzt, különben soha nem fog egyről a kettőre jutni. Persze 250 ezer forintból nem nagyon lehet, de akkor meg keressen másik munkát.

Nem ez szàmít hanem hogy mennyire vagy önálló és felnőtt. Hogy tudod ellátni maga, vannak e ambícióid.

Ha albèrletben laksz de egy okádék a lakás mert trehàny vagy, otthonról kapod a pènzt mert kèptelen vagy magad eltartani, akkor ugyanolyan vagy mint aki 2 lépést nem tud megtenni anyuci nélkül.

265 csak papiron a.magyar àtlagbér. Az még pesti viszonylatban is egy jó fizetés.

A cègnèl a futàrok 6-20 ig dolgoznak. Jattal együtt 300- max 350 jön össze. De 8 órás munkàban a 260 igen csak jó fizu

A nők nem arra buknak, hogy van egy bankszámlád azon X forinttal.

Illetve vannak ilyen fajta nők, de ezeknél a nőknél az összeg nem sz-ros 9 milliónál kezdődik, hanem 900 milliónál.

A tapasztalataim alapján a nőknek az a szimpatikus, ha egy férfi tökös, bevállalós, önállóan meg tud és meg is akar állni a lábán.

Ha neked nincs erre igényed, hogy harmincX évesen elköltözz az anyád mellől, nincs igényed az önállóságra.

Mondok egy példát:

Én falusi gyerekként jöttem a fővárosba dolgozni főiskola után úgy, hogy gyakorlatilag egy fillér szülői támogatás nélkül, az első hónapra meg a kaucióra a fősuli mellett dolgozva szedtem össze a pénzt, útravalónak egy mikrót kaptam otthonról, oszt' jónapot.

Sose okozott gondot a csajozás, mert a nőknek bejött, hogy be mertem ezt vállalni, hogy egy teljesen idegen környezetben megpróbáltam boldogulni, és sikerült is.

Ellenben az első munkahelyemen volt egy kollégám, aki akkor már 30 körül volt, tehát senior, jóval többet keresett, mint én, és nagyon gyűjtögetett, hogy mire, azt nem tudom, mert a szüleivel élt együtt még mindig, és jellemre is egy ilyen semmilyen, balf-sz figura volt, az a mamakedvence gyerek.

Hiába voltak milliói félretéve, pina nem igazán jutott neki soha.

Mert a nőket ez a teszetosza, kényelmes, mamakedvence jellem taszítja.

Nem tudom.

Nőként én is itthon tervezek élni, mondjuk nekem nincs tervben pasit keresni.

14 éves korom óta minden nyár azzal telt, hogy culágermunkát végeztem itthon, a ház felújításában. (Anyagi okokból mindent mi csináltunk.) Most, 8 évvel később még mindig minden nyár építkezéssel telik, és ahogy a szülők egyre öregebbek, egyre többet kell nekünk dolgozni. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy év közben meg ők segítenek anyagilag abban, hogy ne kelljen dolgozni, csak az egyetemre koncentrálhassak.) Még egy vagy két nyár van hátra, és végre elkészül a ház.

Szerintetek meg vagyok én bolondulva, hogy elköltözzek és kezdjem ELÖLRŐL? Ráadásul teljesen egyedül? Kizárt.

Itthon is ugyanúgy kell házimunkát végezni, de az egyedüllét nagyon gyorsan depressziót okoz nálam. (Tapasztalat, éltem egyedül többször néhány hónapot vizsgaidőszakban, borzalmas volt, gyűlöltem.)

Szóval miután a középiskolát és az egyetemet koliban/albiban töltöttem, és a végén már csak kéthavonta jöttem haza, most újra itthon élek a távoktatás miatt, és itthon is tervezem tölteni a következő évtizedet. (Férjet, gyereket, ilyeneket nem akarok.)

Szóval van ilyen is. Valamiért az emberek a nőkre nem borulnak annyira ki ha otthon élnek.