Őszinteséggel és empatikus hozzáállással tényleg csak selejt lehetek férfiként?

Őszinteség és empátia csak két pozitív tulajdonság a sok közül, ettől nem lesz párkapcsolatod. A nők nem a bunkókat szeretik, hanem általában ezekhez a férfiakhoz társul egy vonzó külső, határozottság, önbizalom, kiemelkedő kommunikáció, amitől a nők elhiszik biztonságban vannak, jól érzik magukat és vonzódnak a vagánysághoz. Ha sok barátod van, tudsz velük sokat beszélni, akkor nem lehetsz unalmas, csak olyan nőt választottál, akinek nem tetszel, más személyiségek vagytok.

Hol ismerkedtél meg előző barátnőiddel, mennyi ideig tartott, pontosan miért lett vége?

Arra nem is gondoltál, hogy mivel őszinte ember vagy játszmázáshoz alkalmatlan személy vagy? Lehet hogy csak zs terv vagy, de egy olyan nőnél, ahol mindig játszanod kellene az eszed, hogy ne unjon rád? Szerintem meg piszok mázli, hogy egy ilyen nő akar. Mert ha meg megnyernéd akkor arról írnál ki kérdést, hogy miért ilyen veszett nehéz a csajokkal!

Ezek biztos nem hátrányok, de egy kapcsolathoz még kevés. És az szerintem teljesen mindegy mennyi nem jött össze, mert ők sem feltétlen valóak melléd. pl mit kezdenél egy lánnyal aki még mindig az exét síratja? Na ugye. Csajok közül is sok a defektes, aki nem tart ott hogy egy partner mellett egészségesen tudna működni, ezekre kár is ácsingózni csak szívnál vele.

N

Aha, hát persze. Érdekes én akkor voltam csak érdekes a nők számára, amíg baßtam mindenre, céltalanul léteztem, haverokkal lógtam és csak az volt a fontos, hogy mikor, hova mehetek bebaßni velük.

Amikor úgy gondoltam ideje változtatni, megfogalmazódott bennem, hogy mit is akarok, elkezdtem "normális" életet élni, lettek céljaim, már nem érdekeltem senkit és nem voltam se izgalmas, se vonzó.

Az exemet is addig érdekeltem, amíg benen voltam minden baromságban és nem érdekelt különösebben semminek a következménye.

Ja tudom csak rossz nőkkel hozott össze az élet bal bla bla

"nem érdekelt különösebben semminek a következménye"

Kulcsmondat

16-os vagyok: ebbe mi volt a picsogás?

Leírtam két tényt:

1. Amikor fasz voltam mellettem a nőknek

2. Amikor megpróbáltam pozitív irányba változni, úgymond a társadalmi normáknak, elvárásoknak megfelelni, már nem mellettem/kellek senkinek.

Ez két állapot leírása, nem panaszkodtak hogy most "jajj de rossz nekem", egyszerűen egyetértek a kérdezővel a saját példákból kiindulva.