Hogyan ne fogjam fel munkaként a nőkkel való ismerkedést és ne célként a szexet?

RedPillből kiműveltem magam, a közhelyek már nem segítenek, mint "érezd jól magad a nővel, add önmagad és akkor megtalálod az igazit", akár életem végéig is kereshetném. Önmagam adása olyan, mintha a harcikutyát akarnám babusgatni. Olyan személyiségprofilt kell alkotnom, amivel még éppen ki tudok békülni, hogy tudjam életem végéig játszani, később azonosulni vele, viszont a nők számára is vonzó.

Azért a munkához hasonlítom, mert jobban megértitek mire gondolok. Van az az embertípus, aki szerint a munkának van becsülete, jóleső fáradság meg ilyenek. Én sosem voltam ilyen, mindig a hatékonyság volt a szemem előtt mindenek felett, haszonelvű voltam és machiavelliánus. Ha véletlenül belecsúsztam vagy belementem kényszerből rosszul fizetett munkába, nem az volt bennem, hogy megdolgoztam a pénzemért és jólesik, hanem "még szép, hogy megkapom, csak addig bírjam ki és kereket oldok amilyen gyorsan csak lehet".

Ha jól fizettek, akkor nem zavart semmi, szemet hunytam minden felett. Minél kevesebb munkáért kaptam minél több pénzt, annál jobb volt.

Nem csak a randik, de számomra már az ismerkedés is megterhelő. A legjobb, ha egyből kapható a csaj és nincs nagy igénye. Prostituáltakat ne ajánlgassatok, mert fizetni nem fogok a szexért, az ügyfél számomra egyenlő a balekkal, a saját ügyfeleimben is azt nézem, hogyan tudnék minél többet kihúzni belőlük minél kevesebbért.

Prosti csak úgy érdekelne, ha én vagyok a fölérendelt. Én biztosítom neki a lakhatást vagy webcam operátor vagyok.

De igazából a lelkem mélyén normális barátnőre vágynék, csak nem tudok bízni a nőkben. A legjobb az, amikor egyből tudok szexelni velük, olyankor szívesen ismételgetném a végtelenségig, hiszen a szex a legtöbb, amit egy nő adhat egy férfinek. Ha azt megkapom tőle, akkor ő nyit felém először és ilyenkor úgy érzem, lenne értelme a kapcsolatnak is.

Van valaki hasonló cipőben?