Sok ember miért olyan érzelmi analfabéta,hogy szó nélkül eltűnnek az ismerkedés során? Ez a divat manapság?

Te egy korrekt ember vagy, de nem mindenki az.

Javaslom:

-tanuld meg jobban szűrni a jelentkezőket,

-ne vedd komolyan az ilyen jellegű lelépésket.

"Mikor kezdenek kialakulni az érzelmek" ez egészen biztosan csak rád igaz, ha a másik fél eltűnik.

Hetekig, hónapokig ismerkedsz NETEN? hopp, meg is van az oka, amiért eltűnnek. Hívd el őket, ha nem mennek, nem vagy elég fontos.

Én is pont most tűntem el egy közepes srác elől, akivel 4x beszéltem két hét alatt. Szimpi is volt, meg nem is, aztán tökre elfeledkeztem róla pár napig, most meg már kedvem sincs visszalépni a társkeresőre.. Ő is biztosan azt gondolja, mint te. Nem bírtam, nem volt fontos és olyan jelentéktelen volt az egész beszélgetés, hogy nincs "miből" szakítanom.

Szerintem ismerkedésnél nem tartozik az ember lezárással, mert semmi sem volt, ami elkezdődött volna. Mintha megkérdezné valaki az utcán, hogy vagyok, és felületesen válaszolnék, majd megpróbálnám otthagyni. Akkor sem mondom, hogy "figyelj, sajnos nem lehet köztünk semmi, ezért nem szeretnék tovább beszélgetni" mert szó sem volt arról, hogy lehetne köztünk bármi, csak beszélt velem, hogy "feltérképezzen". Lezárni csak azt lehet, ami elkezdődött! Tettél valamit, hogy elkezdődjön, vagy elvárod, hogy pár rendes szóból és beszélgetésből feltételezzük, hogy érzelmeid vannak felénk és kapcsolatot akarsz tőlünk?

Vagy olyat szeretnél hallani, hogy "nem dughatsz meg, és nem akarod veled kapcsolatot sem, ezért ne beszélgessünk tovább" anélkül, hogy bármelyiket felhoztad volna? Persze, mi is szeretjük kérdés nélkül elmondani, hogy nem dugnánk a másikkal..

Szerintem egy beszélgetést nem kell lezárni egy sziával többel, mert az csak egy beszélgetés. Én elköszöntem a sráctól, miután utoljára beszéltünk(ami után simán elköszöntem), nem indult meg bennem semmi az irányába, nem mondta, hogy benne bármi alakult volna, most sajnálkozzak előre olyanért, amit nem is mondott, ráadásul olyannak, aki számomra jelentéktelen?

Na ez játszódik le bennünk.

Attól, még tisztelheted a másik idejét és érzéseit. Máskülönben ezt te se várd el. Akár bejön számodra akár nem.

Mindamellett az ismerkedés is egy fázis a kapcsolatotoknak.

A komolyság hiányzik sokakból. És az empátia, mert csak magukkal foglalkoznak.

3as, egyáltalán nem várom el, amíg nem mond semmit a másik, hogy akar valamit, jelentek neki valamit, addig az egy felületes kapcsolat. Ha esetleg én színt vallok, és nem viszonzott, nem érdekel, akkor rosszul éreztem és semmi gond. Persze kicsit csalódott vagyok, de csak én láttam bele, miért sírassak valamit, ami sose volt? Ha meg nem is beszélünk semmi komolyról, miért bántson, hogy nem lett semmi? Aki valamit akar tényleg, az el fogja mondani.. Pláne hónapok alatt!

Az érzelmekkel és a felelősséggel nincs bajom, egyszerűen a korral rájövünk, hogy amíg rendesek vagyunk másokkal(én annak tartom magam), addig nincs okunk felelősséget érezni a másik érzései miatt.

Ha titokban imádsz valakit, aki néha beszélget veled, az nem a másik felelőssége!Nem kell feltételeznie, hogy titokban imádod, ő simán beszélgethet veled úgy, mint egy random emberrel. Attól, hogy neked jelent valamit, nem biztos, hogy neki is jelentesz te, és ettől még nem lesz hibás!

Egy bizonyos kor után meg kellene tanulni, hogy a mi érzéseink a mijeink, nem kivetíteni másokra a sajátunkat, majd utálni a másikat, amiért nem azt érzi, amit szerintünk neki kellene, vagy nem vette észre a titkos érzéseinket! Sőt, inkább az a furcsa, ha elvárod, hogy a másik kedvesség, mosolygás, beszélgetés mögött rajongást és komoly szándékot feltételezzen! Tényleg egy olyan világban akarsz élni, ahol ha rendes vagy valakivel, annak feltételeznie kell, hogy kapcsolatot akarsz vele, vagy dugni? Mert én nem!

ezt egoizmusnak hívják... és csak magadra gondolsz! Pedig akivel beszélsz annak is vannak érzései!

Nem kell előre szaladni, hogy mit akarhatott a másik ember!

De legalább az alapvető tiszteletet mindenki megérdemli, hogy elköszönjenek tőle. Bár gondolom ez neked sok, hisz ezért az a véleményed ami.

Írtam, hogy beszélgetések végén elköszönök. Minek köszönjek el attól örökre indoklással, akivel néha összefutunk és váltunk pár szót ÉS CSAK ENNYI ?

Gondolj bele, a szaktársaidtól te elköszöntél VÉGLEG? Nem a barátaidtól, hanem a szaktársaidtól, jártatok egy egy órára, néha dumáltatok, mindig más mellé ültél, tehát nem barátok vagytok, csak ismerősök, közölted a végén, hogy többet nem akarok melléd ülni, ne beszélgessünk mert annyira nem bírlak? Egyszerűen nem keresed a másik társaságát! Így működik a világ, ez nem egoizmus, miből feltételezed, hogy ő bírt téged, ha sosem mondta? Romantikus kapcsolatot feltételezni meg pláne.. Tudod mikor lesznek érzéseim? Ha a másik azt mondja, hogy figyelj, nekem sokat jelentett, hogy megkérdezted hogy vagyok, és kezdtelek megszeretni, többet érezni és szeretnék veled elmenni kettesben valahova, megnézni mi sül ki a dologból! Na itt kellemetlenül érzem magam(pedig nem kéne, hogy bűntudatom legyen azért, amiért nem szeretek valakit, ugyanis nem kötelességem szeretni senkit és nem is kedvesség szeretni a másikat, na mindegy!), mikor elutasítom, és szépen mondom, hogy nekem ez így nem jó, nem érzek így és nem szeretnék vele haverkodni többet!.

Az az egoizmus, hogy elvárod, mások körülugráljanak és azt hiszed a te érzéseid fontosabbak másénál! El kellene gondolkozni azon, hogy a másiknak mennyi más dolga lehet rajtad kívül, mennyire ráakaszkodsz vagy mennyire zavaró lehet szerencsétlennek, hogy már megint nem tudott megszeretni valakit, vagy mennyire rossz, hogy újabb ember van a földön, akit nem kedvel.. Így is lehetne nézni!

És mondom, nőként teljesen korrektnek tartom, hogy akit nem érdeklek, az nem közli. Sőt, meglep, ha valaki kiemeli kérdés nélkül, hogy neki ez nem pálya. Volt is egy kérdésem korábban, hogy valaki match után azt írta kezdésnek, hogy sajnálja, de nem tud velem semmit elképzelni ezért meg ezért. Azt hittem tiszta bolond. Nem tartozik magyarázattal, miért nem akar megdugni vagy járni, hiszen sohasem került szóba, csak felületes ismeretség volt és kicsit sem esett rosszul.

Ne tulajdoníts nagy jelentőséget annak, hogy egy ellenkezőnemű szóba állt veled, ez nem szexuális vagy kapcsolati szándék és ezért magyarázattal sem tartozik és elutasítania sem kell, mielőtt próbálkoztál volna!

Engem úgy neveltek, hogy elköszönjek, ha nem találkozok valakivel, nem tartom vele a kapcsolatot.

És jelentőséget tulajdonítok, a másik személynek. Teljesen mindegy mennyire fontos nekem. ☺️

Én nem emlékszem hogyan neveltek, ugyanis nem tényező, mert én gondolkozom!

Szerintem te sem gondolod komolyan, hogy mindenkivel, akivel valaha beszéltél mondjuk 2x kedvesen, attól elbúcsúztál örökre. Ebbe beletartozik a Balatoni kukoricaárus, aki megkérdezte hogy vagyunk hgy vagyunk, meg a szálloda portása, meg az összes osztálytársad és szaktársad és kollégád, a recepciós, a boltosnéni.. Azt meg pláne nem gondolhatod, hogy mielőtt lépett volna a másik, be kellene nyögni mindenkinek, hogy nem lehet köztünk semmi mert nem jössz be!

Én is emberszámba veszek mindenkit, rendes vagyok, udvarias, elköszönök a beszélgetések végén, biztos a kérdező is kapott egy "sziát" az utolsó beszélgetése végén, egyszerűen csak nem beszélgetett vele többet utána a másik, és várt volna egy elutasítást a semmire, mikor be sem próbálkozott!

Én nem szeretek bohócot csinálni magamból, de ha te úgy közlekedsz a világban, hogy mindenki jelent neked valamit, akkor oké, jó lehet úgy mászkálni, hogy a világ egy film, rólad szól, te vagy a főszereplő, minden neked vágott két mondattal "kapcsolatba kerülsz másokkal mert jelentősége van", de ne várd már el, hogy mások is így érezzenek! A tiéd a furcsa, nem másoké!

Alapvető kedvesség, udvariassági szabályok betartása, ennél többel nem tartozik senki a másiknak! Ha mindenkit különlegesként kezelsz, igazából senki sem az!

Kevered a szezont a fazonnal, hogy igazold önmagad. Viszont semmi összefüggés nincs bennük.

Te ilyen maradsz, egy jelentéktelen arc, aki ahogy jön úgy megy. Ha nem adsz mások irányába figyelmet, ès tiszteletet, ne várd el magad felé sem! 🙂