A nők csak azokkal a férfiakkal állnak szóba akikhez vonzódnak?

Nem. Azzal vagyok lekezelő, aki nem tiszteli a határaimat.

Aki nem vonz és ennek ellenére nyomul meg próbálkozik, azt elkerülöm. Utálom ugyanis, hogy egyesekkel amint szóbaállok és kedves vagyok, azt jelnek veszik és lemennek elmebetegbe. Például van egy kollégám, kedves voltam vele, mint a többiekkel, akikkel együtt dolgozom és olyannyira beképzelt emiatt mindent, hogy kb kiskutyaként jött utánam, betéve ismerte az élettörténetem minden infó alapján, amit csak meg tudott rólam szerezni és összespekulálta, hogy egy rossz kapcsolatban élek, amiből nem tudok menekülni.

Mikor világossá vált, hogy miért viselkedik velem úgy, ahogy, azt hittem lehidalok. És van egy csomó ilyen ember, csak gyengébb formában. Szólsz hozzá két kedves szót és már rátér a baszásra vagy a flörtre. Szerencsére akikkel dolgozom azoknak a többsége normális, így el merem engedni magam velük, de felveszem a védekező állást, ha valaki mást képzel ebbe.

Azért vagyok bunkó a nekem nem tetszőkkel, mert érzem, kezdeményezni akarnak. Látszik a legtöbbön. De általában nem szoktam bunkó lenni, inkább csak hűvös. Egy jóképű férfinél azért nem kell annak lenni, mert megszokta, hogy vele a nők közvetlenek és nyomulnak rá, esetleg van is párja. Na most ha vele kedves vagyok, ő egyszerű emberi gesztusnak veszi, nem többnek, mert nem lépek át egy határt. De akinek előnytelen a külseje (nem mindenki), az hajlamosabb az első szép szóra alárendelődni és teljesen odadobja magát nekem. Ami baromi kínos, főleg ha az ember kapcsolatban van. De szerencsére mióta van párom, kevesebben értenek félre.