Miért unom el a társkeresést mindig?

#1 es lehet jobban járnál,ha magadra fókuszálnál picit. Van egy 30éves barátom, nagyon szép lány,de ő is egyedül van. Huszonévesen tényleg nagOn aokat randizgatott, úgy volt mint te,hogy oké akkor most hagyom, majd jön magátol. 3éve egyedül van és ott tart,hogy a "maradékbol" peóbálja kiválasztani azt aki kevésbé sérült.

Iszonyat nehéz dolga van. Mutatott néhány beszélgetést és én szégyeltem magam, pesig csak olvastam. Néhán embernek a föld potyog a szájábol.. Még fiatal vagy, csinos,okos, ambiciózus. Most próbálj minél többet ismerkedni, légy nyitott.

Kérdező: mert kiégtél, annyi csalódás ért kevés sikerélmény mellett,hogy már nem tud ujat mutatni a társkeresés. Veszéllyes dolog a magány,ha sokáig vagyunk egyedül hozzászokunk a függetlenséghez és nem állunk ujra kötélnek.

Nyilván senki sem hibátlan és ezeket a hibákat egyre nehezebben toleráljuk.

Szerintem ez azért van, mert a társkeresés alapvetően nem egy hobbi vagy ilyesmi. Nem olyan dolog, amit az ember szeret hosszútávon csinálni. Van egy konkrét célja, társat találni. Ha ez éveken keresztül nem jön össze, akkor nem csoda hogy megcsömörlik az ember, hiszen igazából folyton idegen emberekkel találkozni, mindig ugyanazokon a bevezető körökön átvergődni elég unalmas és lélekölő dolog. 31 évesen értehtő, hogy beleuntál ezekbe már.

Az a baj, hogy szerintem 30 felett jóval nehezebb párt találni, pláne nőként. Egyrészt ugyanúgy utazik a harmincas férfiakra a húszas és a harmincas korosztály is, több a konkurencia. Másrészt a "jók" sokszor már elkeltek. Nyilván ez nem alapszabály, de sokkal kevesebb független férfi van, mint a huszonévesek között. Sokan már túl vannak komoly kapcsolaton, esetleg lángoló szerelmen, amihez később mindenkit mérni fognak, esetleg váláson is, sokaknak van gyereke már. Mivel az emberek baráti körében sorban születnek a gyerekek, ezért a szingliknek is esik szét a baráti körük, kevesebbet van kivel eljárniuk ismerkedni, hiába szeretnének. Aki akar gyereket, annak ketyeg a biológiai óra, ami miatt hajlamosak elhamarkodottan beleugrani egy kapcsolatba.

Nem könnyű, nagyon nem könnyű. De ha ki vagy égve, akkor pihentetni kell az imserkedést. Csak évekig parkolópályára kerülni sem érdemes, mert könnyebb semmivel nem lesz később sem. Esetleg azt érdemes átgondolni, hogy mi volt az, amin változtatni lehetne, hiszen ha 10 éven keresztül nem jött össze a dolog, akkor lehet valami baj a stratégiával is.