Rosszul gondolkodok, amikor azt mondom, hogy azért nem akarok megismerkedni senkivel, mert senkire nem akarok ráakaszkodni?

Hú!

Hát inkább kavarod a dolgokat, de ez csak az én meglátásom. Az, hogy valaki szimpatikus, és kezdeményezel, még nem ráakaszkodás senkire. A ráakaszkodás nálam inkább az, amikor már valaki a tudtodra is adja, vagy érezteti veled, hogy nem kívánja a társaságodat, de mégis folytatni akarod a kommunikációt, ismerkedést. Már benned van egy olyan negatív gondolat jó előre, ami még meg sem történt, így nem lehet esélyt adni a dolgoknak. Ha időben hagyod annyiban a dolgokat, miután ténylegesen valaki nem akarja a társaságod, ez bőven még nem ráakaszkodas, viszont ha emiatt soha nem is kezdeményezel, az se hoz eredményt. Mert ha valamit szeretnél hogy legyen és működjön, abba kell effortot tenni. Ha soha nem lépsz, nem törődünk tűnsz, és ez taszító tud lenni. Hiába látod te jó szándéknak, hogy nem akarod ráerőltetni magad senkire, valakinek hidd el nem ráerőltetés az, hogy veled legyen, ismerkedjetek. Ezek a gondolatok kialakultak benned valaki miatt, vagy egy csalódás miatt? Mert akkor tedd rendbe a dolgot, picit pozitívabban állj hozzá az ismerkedéshez. Valószínűleg nem a megfelelő emberrel ismerkedés ezelőtt, de ha nem emiatt van, akkor is gondold végig miért vannak benned olyan érzések, hogy te ráerőlteted magad akárkinek is.

*nem törődömnek tűnsz *ismerkedtél ezelőtt *akárkire is. Mostmár kikapcsolom ezt a h.lye autocorrectet, mert többet árt, mint használ 😅😆

Nem értem. Az ismerkedés nem feltétlen ráakaszkodás, jó esetben mindkét félnél kölcsönös az érdeklődés.