Van bárki, aki férfi létére 30 felett a szüleivel élt, és lett barátnője?

Nekem gyakorlatilag a baráti körömből az összes 30-on felüli férfi (és még nő is) a szüleivel él - kivéve az, akinek vettek lakást a szülei.

És igen van olyan, akinek lett így párja

28 ugyan, de lett barátnőm, igen, 8 hónappal ezelőtt. Előtte is a szüleimmel laktam szinte végig, előtte is volt vagy barátnő, vagy hasonló jellegű viszony, vagy több hónapos kavarások. Nálam ez nem osztott, nem szorzott.

Nálam abszolút érvényesült a "hasonló a hasonlóval", avagy "zsák a foltját" elve. Szinte kivétel nélkül családcentrikus, a szülői házhoz közelálló, vagy szintén szülőkkel élő lányokkal/nőkkel voltam együtt az elmúlt 10-12 évben.

A magam példája alapján valószínűsítem, hogy te is sokkal nagyobb valószínűséggel fogsz hasonlókba botlani.

Egyszóval én nem tapasztaltam ezt a dolgot, amit sokan hangoztatnak itt, hogy a nők X fizetést, saját lakást, vagyont meg miegymást várnak el. A legtöbb nőm pont akkor volt, amikor csóró egyetemista, sőt mi több, még kicsit leszakadt és (életmódom alapján) igénytelen is voltam mindemellett. És nem egyéjszakás kalandokról volt szó, hanem ragaszkodó, korban, személyiségben és stílusban is változatos nőkről, bár a fent vázolt szempontból hasonlóak voltak szinte mindannyian.

A lényeg ez volt, a többi zárójeles megjegyzés:

Az előző bekezdéssel persze ezzel nem azt akarom letagadni, hogy 30 körül sokaknál alapvető igénnyé válik az elköteleződés, családalapítás, egzisztencia megalapozása, de sokaknál már megjelenik az érdek és a racionálisabb elvárások is, pont emiatt. Fiatalabb korban, amikor csóró egyetemistaként köttetnek több éves kapcsolatok, ott feltételezhetjük, hogy anyagi érdekektől mentesen alakulnak ki ezek a viszonyok, pont ez a szép benne :) Ennek ellenére ritka, amelyik hosszú távon is fennmarad tízen- és huszonéves korból, dacára a kevesebb érdeknek.

Nekem olyan ismeretséghez lett szerencsém, aki még az öccsével és a húgával eléggé szoros szimbiózisban él. (66 éves és még "gyámolítják".)

Már szerintem nem fog ebből megszabadulni. Ehhez túl idős, hogy akármennyire is fiatalabb partner segítségével is kitörjön ebből az ördögi körből.

Szülei értelemszerűen már rég elhunytak. Az öccse kb. 5 gyermeke és a húgának egy szem fia adja az élete értelmét nyugdíjas korában. Sógorokkal kijön jól, de inkább egy nagyra nőtt tizenéves kamasz maradt...

Hiába próbál egyfolytában "függetlenedni" valójában nem nagyon akar. Állítása szerint töméntelen munkahelye volt életében, főleg szociális területen - azt nem tudom, hogy hol, mennyi ideig állta meg a helyét.

Rengeteg féle munkakörben alkalmazták. Fizikai munkát nehezen bírta, immunrendszere gyenge.

Ez csak és kizárólag barátság maradhat, nem egyéb életközösség részemről. (Sosem sikerült megnősülnie, gyermeke sem lett.)

Humora van, derűs, bizakodó és szereti a zenét, szórakozást. (Állítólag lelkésznek ajánlották az ismerősei, de nem akart semmilyen szigorúbb egyházi szolgálatot végezni.)