Ferfiak, titeket hogyan erintene, ha a legjobb probalkozasaitok ellenere sem erdekelnetek senkit?

A helyedben leugranek egy hírdról a Dunába.

Hiszen ha mindent megteszek és nincs eredménye, akkor elveszteném a motivációt.

Arcod számít leginkább. Vékonyak, nagydarabok is találnak maguknak, izom/stílus/intelligencia/humor... számít a legkevésbé. Én beletörődtem, igaz nem 26 évesen hanem 28-29. Valószínűleg ha valaki 26 éves koromban azt mondta volna, hogy törődj bele és nem éri meg nőkkel foglalkozni kikeltem volna magamból, szóval ezt amíg magadban nem rendezed le, addig mondhat neked bárki bármit nem lesz foganatja...

28-29 körül aztán elhatároztam, hogy ennek így nincs értelme. Elkezdtem elkerülni a nőket. Nem megyek oda, ahol ők vannak, barátaimmal megpróbálok csak akkor találkozni, ha nők nincsenek ott, BKV-n nem állok meg mellettük, ha szembejön egy, akkor félrenézek vagy előveszem a telefonom. 1-2 év alatt elég jól ki lehet törölni a fejedből őket, manapság már nem kell különösebben megerőltetnem magam, hogy ignoráljam a jelenlétüket, jön reflexből. Én ezt csináltam, de nem garancia, hogy ez másnak is így jó/működni fog.

Úgy ahogy most tettem. Magasról teszek már a nőkre.

Kiismertem őket az évek során, a párkapcsolat is olyan mint a gyerekvállalás.

Nem mindenkinek való.

"Kiismertem őket az évek során, a párkapcsolat is olyan mint a gyerekvállalás."

Mondjuk azért jó lenne legalább kitapasztalni ezt.

Úgy sokkal könnyebb lenne elviselni a tudatot hogy nincs esélyed sem a boldog kapcsolatra.

A tapasztalat teljes hiánya is elég őrjítő, hiszen azt sem tapasztalhatja meg az ember miből marad ki. A negatív tapasztalat viszont mindenképpen segítene.

"Elkezdtem elkerülni a nőket. Nem megyek oda, ahol ők vannak, barátaimmal megpróbálok csak akkor találkozni, ha nők nincsenek ott, BKV-n nem állok meg mellettük, ha szembejön egy, akkor félrenézek vagy előveszem a telefonom."

Pont idáig jutottam én is. Szóba állok azért velük, de már a komoly közeledés gondolatától is elfog a hányinger. Inkább kerülöm őket, pedig ezt csak néhány éve csinálom így. Azelőtt mindig próbálkoztam ha volt alkalmas alany.

5.

4 vagyok.

Látom hasonlítunk, te is úgy ítéled meg, hogy ezeket tényleg jobb kerülni.

Én is hasonlóan járok el mint ahogy te is írtad.

6#

Én inkább úgy mondanám, hogy már nem vagyok képes komolyan foglalkozni ezzel a dologgal.

Amivel kapcsolatban csakis kudarc ér, azt az ember ösztönösen kerüli. Ezen ősi ösztönök irányítanak engem is. Pedig tudom hogy ezek a boldogságom ellen működnek, de képtelen vagyok másképp hozzáállni. Egy átlagember mentálisan ennyi kudarcot visel el és nem kér utána többet a dologból

El kell fogadni, ez van. Ahogy azt is elfogadja az ember, hogy nem lesz szupersztár, ünnepelt színész Hollywoodban, nem lesz multimilliárdos vállalkozó, vagy topmodell sem.

Bele kell törődni. Azt szokták javasolni ilyenkor, hogy próbáljuk a sikertelenség okát felkutatni, legtöbbször a rossz/nem elégséges vagy éppen olyan "semmilyen" külső miatt szokott ez lenni.

Kezdjünk el változtatni ezen, hozzuk ki a legtöbbet a genetikánkból és ha ez után sem sikerül, akkor mindegy. Akkor el kell engedni a dolgot. Ha úgy érzed te mindent megpróbáltál, akkor törődj bele, nem rajtad múlik a dolog.

Még annyit tudok javasolni, hogy próbálkozz máshol. Ha az anyagi helyzeted engedi akkor érdemes Délkelet-Ázsiában próbálkozni.

"Ha az anyagi helyzeted engedi akkor érdemes Délkelet-Ázsiában próbálkozni."

Hát úgy tudom 38/f incel haverunk ott él, és nemigen lett sikere ott sem. Szóval én kételkedem