Átlagos nők és férfiak! Ti hogy tettétek vonzóbbá magatokat? Miben lett másabb, több, szebb, jobb az életetek?

A belsőmmel úgy gondolom, mindig előnyben voltam, mert eleve olyan a stílusom és az érdeklődésem, amit a férfiak jobban szeretnek a tipikus csajos viselkedés helyett. Én mindig a havercsaj voltam, akivel lehet poénkodni, aki nem sértődik össze-vissza, hanem visszaszól, aki nem néz hülyén, ha gépekről vagy tudományról van szó, hanem felcsillan a szeme. Akit bele lehet vinni a hülyeségbe, lehet tanítani minden baromságra, nem pletykás, nem kétszínű.

A külsőmmel eleinte harcoltam. Voltam tiniként duci, aztán anorexiás, nagyjából mire felnőttem, sikerült megtalálni magamat és azóta nagyjából állandó lett az, hogy mit tartok magamon szépnek és mit teszek ezért.

Rendszeresen edzek, figyelek arra, hogy ne csak ápolt legyek, hanem tényleg csinos, legyen szép, egészséges, ápolt bőröm, szépesésű, fényes hajam, legyen szép a testtartásom... Az ördög a részletekben lakozik és szerintem fontos, hogy az ember hogyan prezentálja magát. Fontos az, hogy ha valaki ránéz, ne elhúzódni akarjon tőle, hanem érezze, hogy jó az illata, nem lötyög-hurkásodik, nincs tele gennyes sebekkel a feje, nem egy rinocérosz bőrét viseli kukoricahajjal és bolyhos-elnyűtt ruhákkal. És nem érzel késztetést arra, mikor ránézel, hogy rendbetedd, mert már neked kényelmetlen érzés nézni, ahogy vannak rajta a dolgok. Nem elég ápoltnak lenni, van rengeteg ápolt ember, aki úgy néz ki, hogy akár fiú is lehetne lányként. Persze, nem büdös, de azért nem is nőies.

Ez nem kortól függ, anyámban is azt szeretem, hogy ha hozzábújok, nincs öreg nő szaga, mint a korabelieknek, szép puha a bőre, igényesen meg van csinálva a haja, nem hord olyan ruhákat, amik disznóvágásra valók... Olyan jó érzés odabújni hozzá és puszit adni neki, mert egy csinos, ápolt nő. Idős, mégis egészségesnek tűnik.

Nem változott az életem, ebben nőttem fel, mire ténylegesen nő lettem, kitapasztaltam, hogyan legyek csinos nő. Esetleg akkor volt egy nagyobb ugrás ebben, mikor befejeztem az egyetemesdit és elkezdtem jobban keresni, jobb minőségű ételeket és termékeket engedhettem meg magamnak (24-25 éves koromtól).

14: Hidd el, régen is lett volna rá igény, csak ugye fain "cocializmusban nem voltak pszichés gonddal küszködő emberek, öngyilkosok, sorozatgyilkosok, pszichiátriai/mentális betegek,stb". Na meg ott is használták mind a pszichiátriát, mind a pszichológiát manipuláció részeként a koncepciós perek kapcsán a múlt században... Most már elfogadottabb, ha valaki őszintén beszél arról, mit érez, hogy érez. Szerencsére, a mostani 20-as, 30-as generáció már túltette magát azon, hogy ki mit szól, ha szakembert keres fel.

Nem mondom, hogy jó irányba halad a világ, de minden kornak megvolt a negatív oldala, mint a pozitív.