Az egyedülálló emberek a panaszkodás helyett miért nem próbálják meg jól érezni magukat egyedül?

Mert valami nagyon hiányzik az életükből.

Egyedül is jól lehet érezni magad, igen. Egy ideig. Igen, tök jól lehet érezni magam, ha tévézek, játszok pár órát naponta az F1 2022-vel, edzek, futok, utazgatok... csak úgy egymagam. De azért több év után rohadtul hiányzik, hogy valakivel szeressük egymást, fontosak legyünk egymásnak, és egymás társai legyünk. Így teljes az élet. Legalábis szerintem. Aztán ahogy mondják: kinek a pap, kinek a papné.

Nem volt valami boldog eletszakaszom az amikor egyedul tarsasjatekoztam, egyedul sétálgattam, egyedul ültem parkban padokon, egyedul epitettem karriert lelkitamasz minden nelkul, egyedul utazgattam es senki nem várt haza mikozben mindenki telefonált hogy megerkeztem es mindenkiert jöttek a palyaudvarra csak értem nem csak en mentem egyedul haza, egyedul lattam munchenben a hatalmas karácsonyt, egyedul élem meg a naplementét, senki nem latja a szexi habtestem sem, csak magamnak szepitkezem, es ugy osszességében egyedul élek egobol önmagamért es igazán senki le nem sz.rná azt sem, ha meghalnék.

Marha jo egyedul tenykeg.

Kizarolag önző embereknek valo sztem akik nem tudnak mást szeretni CSAK önmagukat. De még azoknak sem mert pl még az egoista nárcisztikusok is társat keresnek!

Ezt egyébként úgy írom, hogy 7 év után lett barátnőm.

Miután az előző kapcsolatom véget ért (egy toxikus kis aranyásó volt a drágám), felszabadult és boldog voltam, hogy végre nem a veszekedésekről, meg a pénzről szólnak a napjaim.

De pár év után azér nagyon hiányzot valami az életemből. Most szerencsére minden egyenesbe jött, nem akarom elkiabálni, de a mostani szerelmem végre normálisnak is tűnik, szóval... minden oké.

Kétféle embertípus létezik. Az egyik jól bírja egyedül, a másik meg nem.

Van aki direkt egyedülálló, mert pl. sokat csalódott (elvált) vagy olyan élethelyzetben van, hogy jobb neki egyedül.

A másik réteg meg azért egyedülálló, mert nem sikerül társat találnia bárhogy is akarja (tesz is érte). Kényszerűségből van egyedül. Ezek az emberek szoktak "panaszkodni"....

Személyiségtől függ, hogy ki mennyire tudja elviselni az egyedüllétet.

Van aki ezt magányként éli meg, és van aki lehetőséget lát benne. Az emberek sokfélék, nem mindenki egyforma. A férfiak például hormonálisan is úgy vannak összerakva (tesztoszteron), hogy nehezebben viselik ha nem jutnak szexhez, még a nők általában tovább elviselik hogy egyedülállóak.

#7: Nőkben sem egyforma a libidó, csak náluk azért tűnik úgy, hogy jobban bírják, mert egyik sem fogja az orrodra kötni, hogy ő hány randipartnerével feküdt le vagy van-e titkos szexkapcsolata, a saját családjának se fogja bemutatni még a közvetlen szomszédja sem tudja eldönteni, hogy csak fiúbarát vagy nemi életet is élnek együtt. Külföldön vagy külföldivel meg aztán még kisebb a lebukás esélye.

Illetve a nő a mai világban teljesebb életet élhet férfi nélkül, így ha nem gyerekkel, családban képzeli el az életét, akkor bármilyen random szintén szingli barátnőt leakaszt, hogy mégse utazzon egyedül, majd bármelyik random utazási helyszínen ismerkedik idegenekkel, ők mennek oda hozzá ismerkedni, alig kell bármit is tenni érte, csak szűri a gázos embereket.

Ha pasizni akar, megteheti. Ha nem akar, akkor saját elhatározásából nem teszi meg. Mint mikor a gazdag ember és a szegény ember egyike sem vesz semmit egy drága ruhaboltban vagy egyikük sem tart fenn kocsit.

A gazdag megtehetné, de saját döntésből nem teszi, a szegény meg lehet, hogy nagyon szeretné, csak üres a zsebe.