Női szempontból egy férfi hátrányba kerül ha önmagát degradálja?

Szerintem csak fél, hogy kilóg a közegből, nem akarja, hogy irigykedjenek rá, vagy nagyképűnek gondolják. Vagy nem akar "a zinformatikus" lenni a társaságban (egyedül), akiről aztán azt hiszik, hogy mindenhez ért, mindent megjavít, meg jönnek a kérések, hogy légyszi szereld meg a netet stb.

Valószínűleg a hozzá hasonló emberek között a valódi munkáját mutatja be. Pl informatikusok között lehet mesél arról, konkrétan mivel foglalkozik, de egy másik gyári munkás vagy egy totál más szakmájú ember előtt minek menjen bele, hogy most beágyazott rendszereket fejleszt vagy backendet ír, úgysem értik mik ezek.

Női programozóként ha egy új társaságba megyek, én se azzal kezdem, hogy dicsekszem a munkámról. Persze nem is kicsinyítem le. De jobban szeretem akkor elmesélni részletesebben, ha látom, hogy tényleg érdekli a másikat és nem fog emiatt másként nézni rám. Ha valakiben kisebbségi komplexust ébreszt ez, az ellenséges tud lenni ok nélkül.

Nem szakmai közegben én is elintézem annyival, hogy fejlesztő vagyok, vagy hogy programozok. Az emberek hajlamosak túlbecsülni, hogy mihez ért egy informatikus, és nem látják, hogy ezernyi szeglete van ennek a szakmának is, kb mint az orvosoknak. Van aki megijed ettől, és ufónak néz, vagy előjön a kisebbségi komplexusa. És ez nem attól van, mert én jobbnak gondolom magam vagy felsőbbrendűnek érzem a szakmám. Ez róluk szól, hogy ők azt gondolják, hogy akkor tuti nagy az egom, vagy egyszerűen ők érzik kevésnek magukat. Sokszor találkoztam ezzel a jelenséggel, hogy beszélgettünk, jól kijöttünk, közvetlennek, barátságosnak tartottak (tehát nem én vagyok nagyképű). Aztán amikor szóba került a foglalkozás, akkor nagyon megváltoztak a reakciók. Csodálattal vegyes félelem, távolságtartás lett belőle ("azta, nem is gondoltam volna, nem úgy nézel ki" - mert normális, csinos lány vagyok). Egyszerűen ők nem érezték komfortosan magukat. Addig hiába jöttünk ki jól, onnantól fogva az volt bennük, hogy nagyon más világ vagyunk és elfordultak tőlem. (Barátkozás a szituáció egy lányos társaságban, nem randi.) A lányoknak általában alacsonyabb az önbecsülése amúgy is hajlamosabbak hasonlítgatni magukat másokhoz.

Valószínűleg nem túl magabiztos az ismerősöd, és ezt akarja elkerülni. Inkább egy akar lenni közületek, nem pedig céltábla.

Egyetértek, hogy magabiztosabban kéne képviselnie ezt, nem szégyellni, hiszen nincs ebben semmi szégyellnivaló, sőt. De ez nagyon a közegtől függ. Van, ahol az a norma, hogy mindenki egyszerű, nem a munka a meghatározó, hanem csak jól érzitek magatokat, és egyenlőnek akarjátok érezni a körülményeket. Ne lebegjen a levegőben pl egy fizetésbeli különbség (lásd irigység). De van olyan társaság, ahol meg mindenki nagyszájúan előadja magát, hogy ő milyen nagy ember, aztán valójában csak egy fogaskerék a gépezetben. Oda fel kell venni a mellényt. De tippre ő nem ezt a típusú társaságot szereti, hanem a másikban jobban érzi magát, oda alkalmazkodik azzal, hogy nem emeli ki a szakmáját.

Undorítónak és szánalmasnak tartom azokat az embereket, akik a saját elmebetegségük miatt egy egyszerű kérdésre nem bírnak egy egyszerű választ adni. Megkérdezik, mi a munkám, elmondom, hogy fejlesztő vagyok. Nem dicsekvés, a feor szám és a pozíció neve alapján erre vettek fel. Nem olyan k.urva nehéz ám. Nem nehezebb, mint sztorikat kitalálni és bármit, csak az igazat ne kelljen mondani. Nem mintha nem lehetne 2 perc alatt kideríteni azzal, hogy a nevemre valahol rákeresnek...

26n