Vannak mások is akiknek megvetendő ha valaki társkeresőzik?

Alantas, aha.

Biztos nem vagy ezzel egyedül. Majd a szomszédasszonyt elveszed.

Én társkeresőn ismertem meg a férjemet. A való életben soha a büdös életben nem találkoztunk volna.

Az első volt férjemet ott ismertem meg és a legutolsó páromat is.

Manapság a férfiak nagyrésze a valóéletben nem egy kezdeményező típus. Még szimpla beszélgetések esetében sem.

Kb. 20 éve, amikor a netes társkeresők kezdtek megjelenni, akkor még én is úgy gondoltam, hogy ott "csak a selejt van, aki élőben senkinek sem kell".

Aztán változott a világ, már mindenki mindent online intéz. Emlékszem, amikor gimisként még fél órát álltam sorban bérletért vagy 10 éve még postára mentem csekket befizetni, bankfiókba átutalni, most pedig ezekhez ki sem kell mozdulni. Ez lett a normális.

Ugyanígy a netes társkeresőkön/appokon is nőtt a penetráció, elkezdtek megjelenni a vállalható arcok is. Amúgy is: miért bízná valaki magát csak a vak szerencsére, amikor a neten több száz/ezer ember közül válogathat? Oké, ennek is van hátránya, de még mindig jobb, mint boltban/kondiban/bárban idegeneket (akik jó eséllyel foglaltak is) leszólongatni mindenféle baromsággal. Egyedül piálós eseményeken (bár, klub, koncert, fesztivál) nem számít "gáz"-nak ismerkedni, de ott nem fog introvertáltabb embert találni senki.

Szóval, szerintem sokkal "alantasabb" dolog ülni a s.ggünkön és várni a csodát, mint élni a tálcán kínált lehetőségekkel...

Én így ismertem meg a férjemet.

Vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert ugyan messze nem találom "alantasnak" inkább csak szükségesnek.

Introvertált vagyok, nincs sok ismerősöm, nem járok el úgy szórakozóhelyekre, plusz ott is kiket szedhet össze az ember...? Benne voltam a korban 35 évesen gyermektelenül és komoly kapcsolatot kerestem. Így pár hónap alatt megismertük egymást, volt egy előszűrés míg chateltünk, és csak néhány pocsék randim volt ő előtte.

Asszem kocsmákban ez nem sikerült volna 🤷‍♀️😅 közös ismerősök meg nem akadtak. Egy offline félig-meddig randimeghívást kaptam, de ő meg nagyon nem volt az esetem.

Most annyi zavar ezzel kapcsolatban, hogy amennyire egymásra kattantunk, és baromi páros vagyunk csomó közös vonással, ha megkérdezik hogy jöttünk össze, azt mondom, hogy jobbra húztam 🙃 pedig akár megismerhettem volna egy teljesítménytúrán is, mert mindketten rendszeresen járunk/jártunk. Nyilván nem tagadjuk ezt le, csak hát na...

Úgyhogy hálás is vagyok a társkeresőzésnek, meg kicsit sajnálom is, hogy pont őt pont így...

6 -os jól írta: 20 éve még leginkább a geekek és a nagyon elkeseredettek voltak társkeresőkön, eleve nem volt olyan egyszerű az egész, mint ma. Nem voltak digitális fényképezők mindenkinél (sőt, szinte egyáltalán), a fotókat szkennelni kellett, és a feltöltés is elég macerás volt. Ma már egy analfabéta is beregisztrál mindenhova erőlködés nélkül.

Én szinte minden barátnőmet netes társkeresőkön ismertem meg. Egyrészt mert nem éltem nagy társaséletet, a szórakozóhelyes pojácáskodástól a hideg kirázott, és általában az ilyen helyeken ismerkedő nőktől, a munkahelyeimen pedig szinte csak férfiak dolgoztak, pláne akkoriban, amikor ördögtől való volt, hogy nők informatikai területen tevékenykedjenek.

Emellett sokan vannak, akiknek az írásbeli kommunikáció könnyebb, mint az élőszóbeli, legalábbis az elején, az ismerkedési fázisban. Én is ilyen vagyok. Elmondhatom, hogy sokkal könnyebb neten hasonló stílusú, intellektusú társat találni, mint a 3D életben, ha valaki nem reggeltől estig olyan helyen van, ahol hemzsegnek az ellenkező neműek. Szóval szerintem semmi alantas nincs ebben, ez egy régi időkből megmaradt sztereotípia. Ma már szemezni se lehet, mint régen, minden nő a telefonjába bújva jár, utazik, fel se néznek, és esélytelen személyesen megszólítani egy idegent anélkül, hogy ne kezdene félénken hátrálni, mert azt hiszi, tarhálni akarnak tőle.

F45

Nem tartom alantasnak sőt, próbáltam is: nőként elvesztem a sok "udvarló" között, nem megfelelő szűrőket használtam, túl sok idő ment el a felesleges írogatásokra. Szóval az eredemenyességemen kívül talán csak a hatékonyságom volt megkérdőjelezhetőbb.

Ettől eltekintve jó alternatívanak tartom, főként másodlagos lehetőségként tekintek rá.

#6-os vagyok. A #9-es válaszoló végén leírtakat én is kiemelném:

Alapból úgy tekintek a Tinderre, mint a lottóra, ami bármikor bejöhet, de nemcsak erre alapozom az életem.

Épp ez a szép a netes keresőkben, hogy azok nem zárják ki a való életben történő ismerkedést. De ismétlem, azoknak is van hátránya (pl. személytelenek; az ember önértékelését fel vagy lefelé is erősen torzíthatják; illetve sokszor van, hogy a kép és leírás nem fedi a valóságot). Viszont inkább kiegészíti egymást a két módszer, nem kizárja.

Amúgy szerintem kamukérdés. Bár, ha valaki szerint tényleg "alantas" a netes ismerkedés, akkor ugyanilyen alapon élőben is alantas leszólítani bárkit, mert micsoda lúzer már az, aki annyira rá van szorulva, hogy úgy tarháljon szexet/kapcsolatot, mint koldus aprót...