35 éves férfi vagyok. Sosem volt barátnőm. Nem kellek semmilyen kategóriájú nőnek. Érdemes még próbálkoznom?

Bocsi, de ez nettó önsajnáltatás.

Tudod, nekem sem volt egy álom a gyerekkorom. Persze, van, akinek sokkal rosszabb volt, ezt is tudom. Konkrétan pl. barátnőmnek is. Igen, látod, pocsék volt a gyerekkorom, de mégis van barátnőm. Az egyik kulcs az, hogy nem szabad mindenért a múltat hibáztatni. Nyilván lesznek olyan dolgok, amiket nem lehet csak úgy levetkőzni, de az, hogy amikor már lassan több ideje vagy felnőtt, mint ameddig gyerek voltál, és még mindig mindent a gyerekkoroddal magyarázol, az egyszerű kifogáskeresés. Most 40 vagyok, és való igaz, nem minden úgy alakult az életemben, ahogy azt gyerekként megálmodtam, de van egy csodálatos barátnőm, aki nem csak gyönyörű, de okos, hűséges, és igazi társ is; van egy diplomám, két nyelvvizsgám, meg egy munkám, amiben kifejezetten elismert vagyok. Szerinted ha végig a gyerekkoromat néztem volna, akkor eljutottam volna idáig? Kizárt. Azt nem állítom, hogy minden könnyű lenne, de egyébként sok más, jobb múltú embernek sem az. A legfőbb különbség boldog és boldogtalan ember között az, hogy az egyik az eredményeket és a lehetőségeket nézi, a másik meg ezek hiányát.

Nem hiszem el hogy nem kellettél még senkinek.

Mindenkinek jut valaki.

Amúgy nekem is rossz gyerekkorom volt, később meg elszedték a fizetésemet 10 évig. Na abból nehéz volt kimászni, és talpraállni. Mondjuk ameddig rosszul éreztem magam lelkileg addig nekem sem jutott normális ember.