Sok pasi miért viseli nehezebben a társkeresési kudarcokat/elutasításokat és kezd emiatt panaszkodásba?

Ha egész életedben azt éled át, hogy konkrétan SENKI nem talál vonzónak, senki nem akar veled lenni, akkor te hogyan éreznéd magad?

A nőknek is az al egnagyobb büntetés, ha ignorálják őket, ha levegőnek vannak nézve, egy férfit is ugyanúgy megvisel ez. Amikor már panaszkodásba kezdenek, az olyan állapot a legtöbbeknél amit egy átlag nő elképzelni sem tud.

Azok viselik nehezen a visszautasítást akik nehezen ismerkednek és nem azt kapják a kiszemelt nőtől amire előre számítottak. Soha nem csináltam problémát abból ha egy nő visszautasított, tisztelem a véleményüket, elfogadom. Viszont egy visszautasítás után számomra megszűnnek létezni, sem barátság, sem munkakapcsolat, sem közös bandázás nem jöhet szóba, mert ha naponta látom az arcát mindig arra fog emlékeztetni, hogy visszautasított. Egészen fiatalon ebből volt nagy veszekedés amíg táncoltam, mert sajnos idővel mindig szerelmes lettem a táncpartnereimbe és gyorsan szakítás lett a vége. Sok férfi ott rontja el az ismerkedést, hogy a visszautasítás után is a nő közelében marad, szerintem ez nagyon rossz hozzáállás, csak időhúzásra jó semmi másra.

Nemrég ezért váltottam munkahelyet, mert az egyik kolléganővel jöttem össze és amikor szakított velem(másik férfi miatt) nem bírtam tovább ránézni, átkérettem magam egy másik kirendeltségre melózni, szerencsére volt rá lehetőség. A munka miatt néha kommunikálnunk kell, de csak írásban, nem beszélek vele, tiszteletlen volt velem szemben.

Azon exeimmel akikkel normálisan rendeztük le a kapcsolatot, akik végig tisztelettel voltak felém és én is velük szemben, szívesen találkozom de napi szinten nem tartom a kapcsolatot mert megosztanák a figyelmemet és nem a mostani partneremre koncentrálnék.

Az internetes társkeresés kb. olyan, mint amikor a biztosítási ügynök telefonon hívogat idegeneket, hátha százból egy vagy ezerből egy leül vele beszélgetni, és akik leülnek, azokat tekintve százból egy talán köt is vele szerződést.

Ahogy ahhoz is átlagon felüli kudarctűrő képesség és speciális lelki alkat kell, úgy ehhez is. Márpedig az ismerkedési lehetőségek beszűkülésével, az emberek egyre zárkózottabbá válásával egyre többen kényszerülnek rá, hogy interneten keressenek párt. Sokan már 20-22 évesen ezt csinálják.

Szóval ezért panaszkodnak.

Mihez képest nehezebben? A többi férfihez képest, vagy a nőkhöz képest? Részben költői a kérdés.

Kezdjük azzal, hogy a férfiak aktívan keresnek párt, míg a nők inkább passzívan állnak hozzá az egészhez. (Sok nő itt fogja abbahagyni az olvasgatást, és rányomni a pirosra. Látlak! :D)

De, ha még ők is jobban belegondolnának, akkor könnyen belátnák, hogy ez az állítás bizony igaz. Most őszintén! Hányszor lehet olyanról hallani, hogy a nők, társkeresés céljából kezdeményező üzenetekkel bombázzák a férfiakat? Na és fordítva? Hányszor lehet olyanról hallani, hogy a nők társkeresés céljából oda mernek menni a férfiakhoz és ne adj Isten még „randira” is merik hívni őket? Na és fordítva?

Mert ki az, aki kezdeményez? A férfi. Ki az, aki venni kényszerül a bátorságot? A férfi. Na és ki az, aki bizonyítani kényszerül? A férfi. Ehhez képest, mivel járul hozzá a párkereséshez egy nő? Magára ken 5 kg vakolatot, és kirak egy agyonfilterezett profilképet egy társkereső oldalon? Ez aztán teljesítmény! De még azt sem nagyon nevezném effortnak női részről, amikor visszautasítanak egy férfit. Mert hát lássuk be, a pofáraesés csak arra vonatkozik, aki tesz is érte valamit, és nem azt, aki csak bírósat játszadozik.

Érdekes nem? Pedig szinte mindenhol azt hangoztatják (egyesek), hogy legyen egyenlőség MINDEN TEKINTETBEN. Akkor vajon társkeresésben miért nem valósul meg? Mert ilyen alapon ne csak a férfitől várják már el azt, hogy menjen le kutyába, aztán legjobb esetben kap egy bizonytalan „talánocskát”, oszt érje be annyival!

Másrészről meg nyilván nem akkor kezd el egy férfi aggódni a jövőjét illetően, ha mondjuk 10 csaj lekoppintja, mert ekkor még úgy kezeli a dolgot, hogy semmi probléma. De amikor már a 100. csaj is melegebb égtájra küldi, na akkor már szerintem nem olyan jogtalan az aggodalom. És ekkor kezdődik el az Arisztotelészt megszégyenítő filozófia, hogy a sikertelen férfi miért is olyan sikertelen?!

#7:

Egyetértek azzal a résszel, hogy vannak olyan "nők" akik azt hiszik, hogy elég, hogy szépek, DE van rá valid indokuk: Nagyon sok "férfinak" elég, hogy a nő csinos, meg lehessen kúrelni még meg nem unja azt jól van. Nem érdekli őket, hogy mi van a fejecskéjükben pláne nem, hogy mi zajlik a szívükben, csak villogni akarnak velük és használni. Akkor egy "nő" miért ne hihetné, hogy van esélye? Ok és okozat drága!

Aztán azt se felejtsük el ám, hogy nagyon sok nő kezdeményez! Csak itt az oldalon millió kérdés van, hogy a nő kérdezi, hogy kezdeményezhet-e és a válaszok pedig: "Persze nyugodtan, egyenjogúság van, ma már nem tré!"

Miről beszélsz akkor? Akármilyen tutyimutyi a pasas, vagy rafkós - elvarja, hogy a nő másszon utána; a nő meg is teszi, randit, szexet, kapcsolatot kezdeményez!