Lehet, hogy már nem érdeklem?

24 éves nő vagyok, ő is 24.

Régebben dolgoztunk együtt, de akkoriban mindig azt hittem, utál vagy nem kedvel, mert szinte soha nem váltottunk egy szót sem, és mert mindig morcos volt. Persze ezt nem azért mondom, mert akkoriban akartam volna valamit,hisz akkor volt valakim.

Felmondott, úgy 2-3 hónapja tért vissza, azóta sokkal barátságosabb volt, de eleinte nem tulajdonítottam ennek jelentőséget, hisz ha jó kedve van, mindenkivel jófej, sokat viccelődik

Még első héten, amikor visszatért, szóba jöttek az animék, és felvetette, hogy szívesen átjönne velem megnézni egyet. Először igent mondtam zavaromban,de tudtam, hogy ez rossz ötlet, meg is fognak szólni a lakótársak, szóval visszamondtam. Első gondolatom az volt, hogy talán tényleg csak meg akart fektetni,de munkásszállón lakom, szóval gondolom tisztában volt vele, hogy ott animézésen kívül semmi sem történt volna.

Nem beszéltünk túl gyakran,de időnként odajött hozzám kérdezni valamit. Újra szóba jöttek a mangák, hétvégén rámírt, hogy kérem-e kölcsön azt, amelyekről beszéltünk,és mondtam, hogy persze, hozza el a munkába. De azt mondta, úgyis jön a boltba (ami felém van), inkább fussunk ott össze és ideadja. Így is történt,hazakísért, és behívtam egy kávéra. Azt gondoltam, hogy megisszuk, elszívunk egy cigit és fél óra múlva elmegy,de nem így történt. Délután 3-tól este 9-ig ott volt velem és beszélgettünk. Azóta többször is talált kifogást,hogy eljöjjön hétvégenként ideadni valamit,amit a munkában is ideadhatott volna. Volt, hogy elvitt kebabozni, máskor meg sushi bárba, mert tudja, hogy imádom.

Eddig szerintem mindenképpen úgy hangzik, hogy érdeklem őt,de vannak jelek,amik elbizonytalanítanak.

Munkában általában nem beszélünk. Eddig ezt annak tudtam be, hogy nem egy műszakban dolgoztunk, így nem is megoldható, csak műszakváltáskor, amikor odajött hozzám beszélgetni egy-két percre es elköszönni. Azóta voltam otthon (Ukrajnában) szabadságon, pont az utolsó munkanapokon volt a szülinapom,és meglepett csokival meg egy üveg borral. Pár nappal később írt is hogy mi újság, illetve hogy hogy vagyok, mert tudta hogy orvoshoz kellett mennem és állítása szerint aggódott. Jól esett. Nos visszatértem, azóta egy műszakban dolgozunk,beszélgethetnénk dögivel, de egész héten jó ha háromszor hozzámszólt.

Hét elején hoztam neki egy kis ukrán csokit, mondta, hogy nem kellett volna elhoznom, eljött volna érte. Később említette,hogy nagyon kívánja a rakott krumplit,én meg pont azt terveztem csinálni,így mondtam, hogy jöjjön el vasárnap. Fog is jönni holnap,de már bánom.

Kétszer történt meg ugyanis a héten,hogy mondtam neki a cigizőben, hogy beszélgessünk, mondjon valamit (de nem beszélgettünk, inkább nyomogta a telefonját).

A munkában egész nap be nem áll a szája,mindig szórakozik valakivel. Csak velem nem. Anyám is a mi részlegünkön dolgozik, vele különösen rendes. Ő érzi magát akadálynak, hogy talán miatta nem mer velem is úgy hülyéskedni, beszélgetni, de ez nem igaz. Ő egy tipikus pofátlan, magabiztos, bátor csávó, nem zavartatja magát mások miatt,ha akar valamit. Illetve a cigizőben nincs ott anyám, mégsem beszélgettünk. Szóval most bánom, hogy egy műszakban dolgozunk, fáj őt látni. És bánom, hogy meghívtam,de ez már megvan beszélve, szóval félve várom a holnapot.

Miért van az, hogy keresi a kifogásokat, hogy eljöjjön hozzám hétvégenként? És hogy örült a meghívásomnak,de a munkában rideg? És miért van az, hogy nem tudom hány hétvégén már amikor itt volt órákig, akkor szeretett velem beszélgetni? Megjegyzem, nem személyes dolgokról. Egyszer szóba jött az exe, egyszer meg a jövőbeli tervei. Azon kívül csak animék, filmek, játékok stb.

Bevallom, nem vagyok az az extrovertált típus. Én valóban nem szoktam neki írni. Valóban nem szoktam beszélgetést kezdeményezni vele. 2x próbáltam a héten,azt is úgy, hogy mondj valamit. Persze nem is mondott, jobban érdekelte a telója.

Arra gondoltam, talán beleunt, hogy csak ő közeledik,én pedig csak fogadom. De tényleg nem voltam vele soha elutasító, ha én nem is nagyon kezdeményeztem beszélgetést vagy találkát. Amúgy is megfogadtam, hogy lányként nem teszek olyat. Egyszer tettem, rosszul sült el. És mondtam is neki, hogy sajnálom, hogy nincsenek barátaim és hogy szeretek beszélgetni,de ez csak akkor fog megtörténni,ha a másik szól hozzám először. Szóval gondolom, tudja ő, hogy amúgy ő érdekel engem. És most nem értem, mi zajlik ő benne.

Mert eleinte érdeklődött, elkezdtünk "barátilag" találkozgatni. Hétköznapokon közömbös. Főleg ez a hét,ez kiborított.

Nem merek rákérdezni. Az eddigi viselkedésemből, meg abból,hogy bármikor szívesen látom, már rájöhetett, hogy bejön nekem. Ha rákérdezek, elárulom magam, nyomulósnak fog hinni. És ne én legyek már lányként az,aki rákérdez, hogy mi van vagy mi legyen köztünk...

Szerintetek miről van szó? Csak meg akar d.gni, vagy komolyabbat akart,de meggondolta magát? Egyéb ötlet?

Én nem bánom, hogy ha nagyon lassú tempóban haladunk. De azzal nem tudok mit kezdeni, hogy egy bizonyos szintről, ahová eljutottunk, visszaestünk.