Nőként hol tudok komolyan ismerkedni élőben, 25-30-as korosztállyal?

Próbálkozhatsz valamilyen téged érdeklő társas hobbit űzni.

Olyasmikre gondolok, mint pl csapatsportok, küzdősportok, kórus. Ha játszol hangszeren akkor valami kamarazenekar. Esetleg tánccsoport.

Vannak kirándulós-túrázós csoportok is, pl Barangoló baráti kör.

Még ha ezekben a csoportokban magukban nem is lesz ott a leendő férjed, ha egy idő után az edzésen kívül is összehaverkodtok, akkor lehetnek ott ezeken az alkalmakon unokatesók/tesók/barátok barátai akikkel megtetszetek egymásnak.

9-es vagyok. Én jártam ilyen programokra, lettek ismerőseim, és végülis nem bántam meg a dolgot, de nem lett onnan kapcsolatom. Nálam nagyon hamar el szokott dőlni egy ismerkedés, sokszor nincs türelmem egy-egy szitu után tovább küszködni a másikkal, mert látom hogy hosszútávon kicsinálnánk egymást, illetve nem egymást keressük. Nekem is a kommunikáción, reakciókon, intelligencián bukik el általában.

Pl. ilyen, ha valaki nem válaszol órákig, vagy flegma, stb.. szóval vannak dolgok, amiknél azonnal továbblépek, mert nincs kedvem és időm a bohóckodásra, és a másiknak alapvető dolgokat megmagyarázni arról, hogy egy kölcsönös szeretetkapcsolatnak hogy kéne kinéznie.

Szóval jók ezek a csoportok is, de teljesen máshogyan kell itt is szűrni, mint online.

A munkahelyi közösségekben én pont azt az előnyt láttam, hogy környezetet adott az ad-hoc, kötetlen ismeretségek kialakulásához. Az embernek megvolt a lehetősége mindenféle direkt társkeresési szándék nélkül is a másikat megismerni: összefutottatok a konyhában, meetingeken, munka kapcsán, karácsonyi partin, stb., könnyebben kialakultak dialógusok, amikben meg lehetett ismerni a másikat, és az apró gesztusokból, rezdülésekből le lehetett szűrni, hogy szimpatikusak vagytok egymásnak vagy sem. Negatív esetben az ember nyilván nem erőltette a további személyes közeledést, pozitív esetben pedig anélkül lehetett fokozatosan egymás felé közelebb "tipegni", hogy a szándékot nyíltan ki kellett volna mondani. Ez szerintem nagyon jó módja az ismerkedésnek, és egy kis izgalmat is ad a dologhoz. Egy idő után pedig már egyértelmű lesz a szándék, és akkor már nem gond, ha nyílttá válik a dolog, hiszen akkorra már mindkét fél jól tudja, hogy mire megy ki a játék, és a beleegyezést addigra gyakorlatilag már megadta.

A netes ismerkedés ettől számomra drasztikusan eltér: ott az első pillanattól tudni lehet a direkt szándékot, és ha az első találkozásnál kiderül, hogy no-go, akkor az elég kellemetlen a szitu.

A másik dolog, ami a párkereső appokkal szembeni ellenérzésemet illeti, hogy van egy olyan defektem, hogy nem tud egyáltalán vonzani az, akit nem ismerek. Az hogy látok egy szép lányt egy képen, nekem fényévekre van attól, hogy cselekvésre késztessen.

(7-es voltam)

Lemész egy kocsmába, koncertre, stb, lesznek ott ebből a korosztályból, persze lesz rengeteg hülye is de ez ezzel jár.

A munkahelyen ismerkedés nem mindig oldható, ha pl nem dolgoznak ellenkező neműek a munkahelyeden vagy otthonról dolgozol vagy tényleg nincs senki potenciális jelölt a munkahelyeden.