Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Borzasztóan túlgondolom a párkeresést, válaszolnátok ezekre a kérdésekre?
Sziasztok! Válaszokat keresek néhány felmerülő kérdésre, mivel nem vagyok biztos a dolgokban, kérlek segítsetek. Ömlesztve írok mindent, ami eszembe jut.
-26 éves vagyok, és még sosem volt barátnőm, nulla tapasztalatom van minden téren a dologban. Ha esetleg egy lánnyal komolyabbra fordulnának a dolgok, akkor ezeket a dolgokat hogyan vázoljam fel neki, hogy ne riasszam el? (Nem azért nem volt még senkim mert lúzer vagyok (vagyis remélem), hanem mindenféle mentális problémák miatt kerültem eddig a társkeresést. Már jól vagyok, csak most el kell kezdenem az elmúlt évek lemaradásait. :D)
-Tudom hogy személyesen kéne ismerkednem, de nem merek másokat leszólítani (egyenlőre, nulla önbizalmam van sajnos), így online próbálkozom. Ha párba kerülök valakivel, mit tegyek, hogy ne laposodjon el a beszélgetés? Néhány üzenetváltás után átmegy az illető néhányszavas válaszokba, és ez nekem demotiváló.
-Ha sikerül is párba kerülni valakivel, mennyi idő után kérjem el a Facebookját, vagy mennyi idő után hívjam el randizni?
-Túl erkölcsösnek gondolom magam, úgy vagyok vele, hogy nem feltétlen fogok még a második találkozón sem lefeküdni senkivel. Ki szeretnék alakítani valami kapcsolatfélét, nem szeretem elkapkodni a dolgokat, hanem hagyni akarok időt ezeknek kibontakozni. Ez szerintetek inkább gáz, vagy normális felfogás?
+1: Ha valami csoda folytán összejön egy lánnyal valami, akkor mennyi idő után vetődhet fel az összeköltözés gondolata? Nekem még kb 3-4 évig nagyon sok kiadásom van, így ezalatt egy albérlet borzasztó megterhelő lenne, viszont nem tudom, hogy ebben is kb. mi az elfogadott.
A kérdést azért írtam ki ezekkel a kérdésekkel, mert még nyáron csaptam a szelet egy lánynak, és nem tudom, hogy csak úgy csinált, vagy tényleg kölcsönös volt a szerelem. Minden percet vele akartam tölteni, aztán mikor legelőször elhívtam randira, akkor három hétig hezitált, míg végül visszautasított és visszament egy korábbi párjához. Biztos vagyok benne, hogy javarészt a tapasztalatlanságom miatt ijedt meg, illetve amiatt, mert nem akartam átlépni egy határt, ő pedig igen. Kicsit talán túl is szerettem, de én nem szeretem a taktikázást, ha valakibe szerelmes vagyok, és kölcsönös, akkor ezt nem félek kimutatni.
Szóval, ezek vannak. Jöhet mindenféle savazás meg tanács, negatív-pozitív, pro-kontra, mert borzalmasan nagy személyiségfejlődésen mentem keresztül idén, a korábbi mentális problémáim javarészét sikerült levetkőznöm, és talán már fejben is eléggé rendben vagyok ahhoz, hogy ilyen dolgokba belevágjak. :D
válasza:Légy érdeklődő, de ne erőszakoskodó és ha mégse kölcsönös akkor búcsút ints. Általában két hét után már kellene találkozni. Szerintem egyáltalán nem gáz, hogy nem a második randin akarsz szexet, de tudatni kell a másikkal szavakkal és cselekedetekkel, hogy komoly kapcsolatot akarsz.
A minden percet valakivel együtt tölteni nagyon gyorsan felejtsd el. A jelölt, vagy a párod nem a sziámi ikertestvéred. Kell "én idő" mindenkinek!
válasza:Ez így értelmetlen. Se füle, se farka.
Próbálkozni soha sem késő.
Minden sikertelen, vagy sikeres próbálkozás egy-egy tapasztalat.
Nem jött össze? Sebaj! Majd a következő.
Ne elemezd magad annak, akivel ismerkedsz. Viselkedj, társalogj természetesen.
Érdeklődj a másik iránt, azzal is ébren tartod és továbbgörgeted a párbeszédet.
Millió téma és lehetőség létezik a minél sokoldalúbb ismerkedésre.
Hozd fel a témákat, teremtsd meg az alkalmakat.
válasza:2-es vagyok.
És igen, tartsd be az arányokat, melyek bármilyen emberi kapcsolatban érvényesek kell legyenek:
-nem zúdítok cunamiként információkat magamról
-nem írkálok tőbb levelet, megvárom, mí arra az utolsóra reagál
-ha napokig nem reagál, nem követelőzöm
-érdeklődő vagyok
-természetesen viselkedem
-nem rohanok ajtóstul a hálószobába
válasza: válasza:Megpróbálok én is így pontokban válaszolni.
Nekem 23 évesen jött össze az első barátnő. 21 évesen 2-3x lefeküdtem egy lány "barátommal" és volt egy egy éjszakásom (erre később kitérek), tehát tapasztalatból nekem se volt sokkal több, mint neked. Szerintem egy beszélgetést úgy sem azzal fogtok kezdeni, hogy ki hány emberrel volt, úgyhogy ez nem lehet kizáró ok a legtöbb embernél. A lényeg, hogy legyél őszinte és ne akard magad annak mutatni aki nem vagy.
Soha nem voltam nagy híve az online ismerkedésnek (sőt, egy ideig már ha bele gondoltam hogy egy idegen lánnyal kell beszéljek, már zavarban voltam). Szerintem az a baj a tinderrel és társaival, hogy ott van a lány és te vagy a sokbol az egy aki ír neki, míg személyesen ha tényleg érdekled, akkor csak veled foglalkozik amikor beszélgettek. A másik hiba, amit saját magamon fedeztem fel, hogy még én se hittem el, hogy esetleg bejöhetek a lánynak, amit valószínűleg a másik fél is érzékel. Most leírok egy példát. Volt egy lány barátom, szerelmes lettem bele, néhányszor lefeküdtünk, aztán dobott, mert visszament az exéhez. Abban a helyzetben ki voltam ábrándulva a nőkből, meg akartam mutatni, hogy igen is elég jó vagyok és akkor "megkap" más. Letöltöttem a tindert, rá két-harom napra már vagy 4 lánnyal irogattam, míg egyiket ágyba vittem. Azelőtt, ha akartam volna se ment volna. Nem vagyok büszke rá, hülye voltam, de belegondolva valószínűleg azért ment ilyen könnyen az ismerkedés, mert nem azt a félénk valakit sugároztam magamból, átvette a helyét valami más. Ezzel az egésszel csak arra akartam rávilágítani, hogy az írásból is sok minden lejohet a másik félnek és a nők szeretik a magabiztosságot és a lazaságot.
Másrészt pedig szerintem néhány nap után érdemes megbeszélni egy randit és ott kiderül, hogy mennyire működik a kémia.
Egy mosoly például csodákra képes. Szakítás után elkezdtem edzeni járni, lányok is vannak, a bejövősökre rá köszönök (kb mindig ugyan azok vannak), elcsattan egy-egy mosoly, van akivel elbeszelgetünk. Nem annyira ördöngösség, mint amennyire képzeled és én is képzeltem. Elkezdeni nehéz, veszíteni nincs nagyon amit.
Összeköltözésről pedig annyit
,hogy személy és helyzet függő. Szerintem ebben a korban azért egy év után már érdemes össze költözni, ha mindketten dolgoztok, mert akkor ismered meg igazán a másikat. Volt barátnőmmel három évig voltunk együtt, egyetemisták voltunk, tehát nem volt lehetőségünk össze költözni, de nagyon éreztük egy idő után, hogy kellene az a privát szféra.
Így végezetül még annyit, hogy tényleg az a legfontosabb, hogy higyj magadban és ne stresszelj rá a dolgokra
26f
válasza:Ha komolyabbra fordul a dolog, akkor ott már jóval kisebb az esélye, hogy elriasztod a tapasztalatlansággal. Az ismerkedés korai szakaszában meg nem kell szóba hozni. Ha esetleg rákérdez korábbi tapasztalatokra, akkor egy rövid, de őszinte válasz megteszi, pl. nem álltál még készen korábban az ismerkedésre, más dolgokkal foglalkoztál.
Online üzenetváltások: Arany középút, ne legyél szűkszavú, ne mizuzz, de ne is tegyél fel egyszerre 600 kérdést, és várd meg mindig, míg reagál az adott levélre! (Borzasztó erőszakos, nyomulós benyomást kelt, aki 3-4 levelet ír különböző időpontokban, és úgymond nem hagyja, hogy a másik saját tempóban válaszoljon.) Azt viszont fogadd el, ha mindenképp az online vonalon akarsz maradni, hogy hiába csinálsz esetleg mindent jól, simán lehet, hogy nem leszel befutó, felszívódik, érdektelenné válik a másik, mert ált. egyszerre több mindenkivel megy a levelezés, ill. ismeretlenül nehezebb bármilyen minimál köteléket kialakítani, úgymond könnyen hanyagolható bárki, ha jön egy picit is érdekesebb.
Ha pár üzenet alapján oké a dolog, érdemes átmenni Facebookra, és 1-2 héten belül randit kérni, ha élénk a kommunikáció. Nincs értelme sokat várni, élőben dől el, van-e kémia, ott is megy-e a beszélgetés stb.
Szerintem a legtöbb nő inkább díjazza, ha nem akarsz rögtön szexelni.
Összeköltözésen szerintem felesleges még lamentálni, de huszonévesen semmi gond nincs, ha csak több év után merül fel. Ha jól tippelem, egyelőre még szülőkkel laksz, az viszont bőven lehet hátrány.
Igazándiból, a mentális problémáim után már az is nagy előrelépés hogy fel mertem egy társkeresőre regisztrálni :D Bár túl sok jövő tényleg nincs benne, mondván hogy egy bátortalan figura vagyok, pont tegnap volt egy hónapja hogy regeltem (ezt onnan tudom, hogy lejárt a prémium, és nem hosszítottam meg :D ), ezalatt összejött 4 match, az első kettő az pár nap után szimplán csak nem válaszolt, a harmadik kb kétnaponta írt valami egyszavast.. Most a negyedik is ezt csinálja, ha az is elhal, akkor letörlöm az egészet, mert tényleg nagyon negatívnak érzem, és nem is túl közvetlennek. Pedig mondhatni aktív voltam, tehát ha csippant a telefon hogy keres valaki, akkor kb azonnal válaszoltam, viszont válasz meg ugye marha későre jött.. Bár azon is kéne változtatni, hogy élőben elkezdjek beszélgetni emberekkel meg megszólítsak bárkit, mert ezzel még borzasztóan hadilábon állok, hát még ilyen tervekkel hogy majd így kezdek ismerkedni :D Meg nekem kicsit nehéz is, mert hétfőtől szombatig dolgozok, munkaidőn kívül meg nemigen van hova elugrani, szóval így marha nehéz a dolog :D Persze nyomatni kell, gyakorolni, csak ennyi idősen már nagyon bennem van hogy ki fogok futni az időből, és utána cseszhetem az egészet, pedig ez egy tök hülye felfogás, de mégis valahogy beránt rengetegszer egy ilyen negatív spirálba.
7) Az utolsó bejegyzésedre reagálva, valóban szüleimmel lakok, ráadásul egy többgenerációs házban. Írtam hogy még pár évig nem lesz rá lehetőségem hogy elköltözzek, ezt azért írtam, mert én úgy gondolkodok, hogy mivel többgenerációs a ház (külön bejárattal a felső szinten), így majd adódik a lehetőség, hogy valaki ideköltözzön, bár addig azt még jócskán fel kell újítani, de ha van kiért megcsinálni, akkor beleállok nyilván. Sajátra az életben nem lesz pénzem, az albérlet pedig borzasztóan idegen nekem. Pont ma beszéltük a kollégámmal, hogy ők a barátnőjével (pest agglomerációjában, mégcsak nem is a belvárosban) 240-ért bérelnek egy lakást. Namost ha csak leosztom a magam részére felesbe, azért fizessek havi 120-at hogy hazajárjak este fürdeni meg aludni, és ebben még nincs benne a kaja meg a rezsi.. Annak nemigen látom egyáltalán értelmét, hiába kezdődik a fizetésen 4-essel. Úgy meg főleg hogy egyedül vagyok még. Plusz vannak nekem ilyen saját vállalkozás ötletek, amiket itthon akarok kivitelezni hosszútávra, ahhoz kell néhány milla, lényegében erre (is) spórolok. Szóval, mondhatni nem jókedvemből vagyok még itthon 30 éves koromig. Szerepelnek persze ezek közt a dolgok közt álmok, kimenni nyaralni görögbe meg hasonlók, de nyilván a vállalkozásos dolgok nagyobb falatok :D
De tényleg nem stresszelek rá. Elvagyok most is, próbálgatom az álmaimat kergetni, keresem az interakciókat, emberek közé járok, szóval egész jól érzem magam így is, csak sajnos ezt az elmúlt 8-9 évben kellett volna csinálni, és nem így 26 éves fejjel elkezdeni. :D Elég sokszor megfordult a fejemben az utóbbi fél évben hogy mivan ha 40 évesen is totál egyedül maradok a saját hülyeségemből, nyilván próbálom ezeket a dolgokat elhessegetni, bár a múltkori csajozós eset óta nehéz elengedni őket.
válasza:Amugy cuki vagy meg szimpatikus, de ezt az otletet, hogy hozzatok kene koltozni a baratnodnek, NAGYON ne hangoztast randik alatt.
Nalam eselytelen lennel ezzel, nagy haz es sporolas ide vagy oda.
(Nyilvan megemlitheted 3-4 honap utan egyszer, ha lelkes - nem hiszem -, akkor jo, amugy pedig kezdj el megbaratkozni az alberlet gondolataval.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!