Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan érezzem jól magam egyedül?
27 éves vagyok, nulla tapasztalatom van a lányokkal/nőkkel, ez javarészt a saját hibám, borzasztóan félénk vagyok.
Ki akarok mozdulni a komfort zónámból, viszont nem tudok. Eddig azért nem mentem egyedül sehová mert nem láttam értelmét, viszont most jutottam el arra a pontra hogy teljesen elengedem ezt a párkeresést, és megpróbálom egyedül is jól érezni magam... viszont nem megy.
Nem járok kirándulni, nem ülök be egy moziba, nem nézek filmet, nem kerékpározok, tehát lényegében semmit nem csinálok, mert egyedül inkább negatívnak, mint pozitívnak látom ezeket. Hiányzik a társaság.
A napjaim is abból állnak hogy hétköznap dolgozok, este meg lefutom a szokásos itthoni köröket, és alszom, hétvégén meg általában feltalálom magam itthon, de nem megyek ki olyankor az utcára.
Mostanra ütött be hogy ez így marha unalmas. Megnéznék egy csomó helyet itthon, elmennék kirándulni, rendezvényekre, de nem megyek, mert nem komfortos számomra.
Miképp fogjam fel ezeket a dolgokat, hogy elviselhetőbb legyen?
válasza:hasonlóan vagyok, mint te, bár nekem vannak ismerőseim, rengeteg haver, barát, de a közös programok 99%-a kimerül abban, hogy beülünk egy kocsmába, esetleg elmegyünk fesztiválozni, vagy a Balatonra.
Elég unalmas hosszú távon.
Van egy másik srác, akivel elég messze élünk egymástól, vele szoktam utazgatni, de ez csak évi 1-2 alkalmat jelent.
Az a baj egyedül tényleg minden szar és az embernek nem nagyon van motivációja semmire.
Amíg volt barátnőm rengeteg mindent csináltunk, eljártunk kirándulni, szinte minden hétvégén, bringáztunk ide-oda akár hétköznap is. Lejártunk strandolni, moziba, különböző rendezvényekre, színházba mentünk, külföldre, welnnessezni, fesztiválozni (akár csak 1-1 napra) vagy csak úgy random utazgattunk.
Azóta szinte egyiket sem csinálom. A szakítás után még eljártam biciklizni hosszabb távon, ma már csak a városon belül közlekedésre használom a bringát.
Kirándulni, túrázni sem megyek sehova, nem utazok el random sehova az országon belül, alig járok el moziba (kb. 2 évente egyszer-egyszer) stb.
Valahogy nincs ingerem semmire sem, egyedül unalmas és céltalan minden.
Minden dolog csak akkor jó ha van kivel megosztani.
Nekem olyan túl sok nincs, szóval ha havi egyszer-kétszer sikerült valakivel programot csinálni, akkor már boldog vagyok.
Egyébként én is valami hasonlóképp képzeltem el, ha lenne barátnőm, mert ezek a közös programok maradandó emlékeket okoznak. Már egy pár órás, beszélgetős zenehallgatós kocsikázásnak is örülnék valakivel.
Attól félek, hogy hosszútávon be fog rántani és nem fog már érdekelni semmi ilyesmi, és törni se fogom magam hogy valami változás legyen. Pedig most még próbálkozok, fent vagyok társkeresőn (fél év alatt 4 match, azok is elhaltak pár nap alatt), élőben nem merek senkit leszólítani, az a két ember, akire meg nagynehezen ráírtam Facebookon, azóta se válaszol. Mindegy, ilyen az én formám, bánt egy kicsit, de majd megenyhülök.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!