Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt olyan, aki semminek/kevésnek érezte magát és emiatt nem is próbálkozott, de végül mégis talált magának párt?
Megpróbálom elmagyarázni, hogy mégis mire gondolok.
Sajnos rólam van szó. Mindig is úgy voltam vele, hogy nem próbálkozok a lányoknál, mert nincs bennem semmi, ami miatt bárki összejönne velem. Sem külsőleg, sem belsőleg. Ezért én már lényegében bele is törődtem, hogy ez így is marad és jó ez így nekem. De persze tudat alatt mindig is vágytam rá, hogy ez ne így legyen. De emiatt nem emésztettem magam soha, nem voltam letört vagy depressziós emiatt, de nem is tettem semmit a változásért. Éltem a saját kis életemet a buborékomban. De pár napja beszélgettem valakivel erről (ő is hasonló helyzetben van társkeresés terén, csak neki más miatt nincs senkije). A beszélgetés ráébresztett arra, hogy lehet én éltem tévedésben végig és túlságosan is nullának tartottam magam és lehet, hogy ez nem jó. 20-as éveim közepén tartok, és jelenleg el sem tudnám képzelni, hogy legyen barátnőm. Úgy értem, hogy a nulla tapasztalat miatt azt sem tudnám, hogy "mit kell csinálni vele". És azt sem tudom, hogy min kéne változtatnom vagy tennem annak érdekében, hogy változzak. Persze nem görcsölnék rá erre a társkeresésre ezentúl sem, de lehet próbálkoznék néha.
Elég katyvasz lett, de remélem érthető.
válasza:
válasza:Én is ilyen vagyok. Engem sajnos ovodaskorom óta bántottak és ezt nevelték belém. ( nem a szüleim) utána meg jöttek a kapcsolati próbálkozások, sikerteleül. Mindig éreztették, hogy velem csak beérik, én nem vagyok az a fullos nő amire vágytak holott nagyon átlagos férfiakra mentem pont azért mert tudom magamról hogy nem vagyok 10/10.
Aztán most van valakim aki próbál felépíteni önbizalmilag. De nehezen megy
válasza: válasza:A 18 évvel ezelőtti önmagamat látom abban, amit leírtál. Ugyan ilyen voltam 25 évesen. Addig nem volt semmi komoly kapcsolatom. Ugyanígy éreztem, idézem tőled: "nem próbálkozok a lányoknál, mert nincs bennem semmi, ami miatt bárki összejönne velem".
Dettó így voltam vele :) Aztán valami fordult bennem.
Elkezdtem szórakozni a munkahelyemen a csajokkal, az esélytelenek nyugalmával.
Felvettem egyfajta szolidan flegma hozzáállást, kialakult egy teljesen tudatalatti "úgy is elérhetetlen vagyok" stílusom, ami akkor úgy látszik bejött, mert amennyire bénának, unalmasnak, szerencsétlennek éreztem magam a csajok előtt, ez valahogy még is bejött nekik. Csakhamar 3 csaj is képbe került, elkezdtem flörtölni velük (igen, egyszerre hárommal, de továbbra is éreztem azt, amit te is, hogy azt sem tudtam, mit kell kezdeni egy nővel.
Aztán köztük volt az a lány, aki azóta a feleségem.
Egy tanács: ne legyél félénk, ne foglalkozz vele, hogy mit is kellene tenned, legyél határozott, természetes, őszinte, és kezdeményezz! Akkor is, ha úgy érzed, hogy esetleg nincs esélyed. Én sem gondoltam a feleségemmel kapcsolatban, hogy lenne esélyem! Sosem mertem volna gondolni, hogy egy ilyen jó csaj a barátnőm, majd a feleségem lehet! Napokig, hetekig gondolkodtam, hogy milyen lehetetlen indokkal hívjam el.
Aztán végül annyit tettem csak, hogy elhívtam a munkahelyen KV-zni, kajálni, majd megkérdeztem, hogy hazavihetem e, és ennyi. Semmi komoly dolgot nem kellett tennem, onnantól kezdve (az első csóktó kezdve) minden ment a maga útján.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!