Melyik a legnagyobb probléma?

1 170-től már jó.

2 Lakás nem érdekel, valami megtakarítása jó ha van (elég 1 havi fizetés), auto annyira nem lényeg, de jogsi legyen.

3 400as fizetés már nem rossz.

4 Az hogy buta kizáró, de nem attól lesz valaki buta, hogy csak érettségije van.

5 80 kilo még oké lehet, ha sportos vagy csak nagyon minimális hasa van...ezt így súly alapján nem tudom, látni kéne.

6 Nem szimpatikus nagyon, álljon ki magáért.

7 Ha olyan a munkája amit szeret ésegis él belőle (persze nem hónapról hónapra), akkor nem is feltétlenül kell ambiciózusnak lennie, de ha nem elégedett igen is szedje össze magát.

N 32

Az én párom 181cm magas, de kb az amit leírtál.

Nem buta. 80kg felett van.

Érettségije és több szakmája is van. Nem diplomás.

Együtt dolgozunk egy saját lakásért. Autó nem kell nekünk.

Nem szereti a konfliktust, nem veszekedős. És imádom. 6 éve vagyunk együtt. Eszembe nem jutna mással lenni.

7. Igazából lassan, de a magasságon kívül minden megoldható lenne.

Meg talán 6.

Nekem is érettségim van bár most visszamegyek tanulni. Többet én se keresek, de szeretnék pont ezért. Nekem van házam, mindegy hogy a másiknak van-e. Én is alacsony vagyok, nem zavar ha ő is, nálam alacsonyabb nem igazán tud lenni. Nem vagyok nagyon vékony, így nem szeretem a vékony pasikat, de azért az egézségtenül hízottakat se.

Konfliktuskerülésben nagyon számít hol. A munkahelyen ilyen módon érthető, ha a kapcsolatban is az akkor gyorsan vége lesz mert így semmilyen problémát nem lehet majd megoldani.

De egy motiválatlan, a semmivel megalkuvó emberre nem lehet számítani. Ha nem akar életet építeni, hogy építsek én vele? Ha nem akar kimászni a szarból, akkor ott marad, én pedig nem akarok szarban maradni.

Egy viszonylag okés életet akarok saját magamnak ahol nem kell aggódnom, tudok-e ételt venni, a gyerekeknek az iskolai tankönyvet vagy a menős villogó kiscipőt megvenni ha nagyon akarják. És én is efelé viszem az életemet és igyekszem jobbá tenni.

Nem elvárások ezek. Egyik se. Eleve nem jövök össze valakivel, aki full motiválatlan az életben és semmit se akar kezdeni azért, hogy neki jobb legyen, mert az értem és a családjáért is pont ugyanazt a semmit fogja megtenni. Csak kifogások a kifogásokkal, hogy ne kelljen semmi pluszt se csinálni, és ne kelljen néha kockázatot vàllalni.

Nem léptem ki a melóból, nem dolgozom 2-3 helyen mégis tanulok tovább.

A jobbra törekedésnek ára van, és néha kényelmetlennek kell érezni magunkat, hogy kényelmesek lehessünk. Enélkül megragad az ember ott, ahol csak szenvedni fog, és nyavalyogni mint amit te csinálsz már hetek óta.

És erre max az tud építeni, aki szintén szenvedni és nyavalyogni akar majd veled és úgy élni mint a szüleim, párizsin és szakadt turis ruhákon gyerekkoromban. Én nem ezt szeretném a következő generációnak. Ez luxus TV-t meg Hawaii nyaralásokat jelent? Nem, csak egy normális életet.

A mázlijuk az volt, hogy akkor még így is lehetett építkezni ezért ház van, ez ma már nem így lenne.