Miért van az, hogy itt a neten nagyon sok tündérmesét lehet olvasni boldog átlagos külsejű pasikról, akiknek van barátnőjük, de a való életben az ilyen pasikat mindig egyedül lehet látni?

Az én párom szerintem külsőre átlagos. Picit pocakos, picit kopaszodik. Mégis imádom. Mert habár külsőre talán átlagos, belsőleg kifejezetten különleges, olyan, amire nekem pont szükségem van. És ez kölcsönös. Idén házasodunk. Vannak, akiknek nem a külsőségek a legfontosabbak. A test megöregszik, de hogy ki marad a társad életed végéig, az nem mindegy.

Szerintem ez a legfontosabb, részemről is, hogy a legjobb társsá váljak. Egy időben nekem is fontosabb volt a kinézet, de azzal sosem jártam lelkileg jól. És nem mondom, vannak az én ízlésemnek megfelelő jó pasik, akiket olykor megcsodálok (az én ízlésemnek amúgy nem az a jó pasi, ami mostanában divat). De ennyi, utazok a villamoson és megbámulom kicsit. De ennél több nem kell. Mert van egy párom, aki bár külsőleg nem ilyen tökéletes, mint a villamoson a random jó pasi, de olyan lelkitámaszt és biztonságot tud nyújtani, hogy semmi másra soha nem cserélném. Egymás társa vagyunk igazán, és ez felbecsülhetetlen.

Sajnos azt nem tudom, hogy ez más nőknél hogy működik...

"Sajnos azt nem tudom, hogy ez más nőknél hogy működik..."

Megsúgom 7-es. Nehezen!

Tudom hogy mindig a külsőt hozzuk elő, de ebbe nyilván beletartozik az ápoltság, testtartás, beszédhang, és nem mindenki, de nagy többségében a párok akkor is hasonló "kategóriából" jönnek.

Nem akarok szemét lenni, de 7-es, te vajon egy címlapra való "fullos" nő vagy, vagy téged is a személyiségedért szeret a párod?