Mi abban a jó, hogy közel 35 évesen a pasik nem akarnak komoly kapcsolatot, nem vágynak többre, mint futó kapcsolatokra, akiket társkeresőn találnak?

A házasság mára egyszerűen "veszélyes üzemmé" vált, iszonyú nagyot szívhat vele egy férfi, a hajléktalanok 4/5-e férfi és mid úgy kezdi a mondókáját, hogy "amikor elváltam"...És a válás után ha nem is lesz hajléktalan, egy évekig tartó gyerektartás azért rendesen lehúzza. (Szerencsére asszonytartás még nincs nálunk.) Ráadásul rengeteg nagypofájú feminista pi*csa van, kell a fenének az ilyen. Úgyhogy kösz szépen, de ebből nem kérünk.

[link]

Miért, a nők igen? Társkeresőn 10ből 8 nőnek nincs kitöltve az adatlapja. A maradék 2 nem tud egy összeszedett 5-8 mondatos bemutatkozást írni, inkább benyög valami idézetet, aminek a jelentését se tudja.

Ha nem vagy szimpatikus a számukra profilkép alapján, akkor a fejed tetejére is állhatsz, megy a leveled a kukába olvasatlanul.

Ha meg is nyitja, akkor se ír vissza.

Ha netán valami csoda folytán visszaír, akkor is passzív, és az utcán quró kutyák is jobban érdeklik mint te.

Ez viszont igaz mindkét oldalra.

A 30 körüli nők is így gondolkodnak.Mármint jó részük.

Volt életemben már elég sok komoly kapcsolatom és tapasztaltam ezt azt.Jót és rosszat is egyaránt.

Most is van egy csaj,akivel néha összejárok.(Nagyjából szerető kategória.) Nem szeret,de szexre bezzeg jó vagyok neki...

Egyébként én már ismét komoly kapcsolatra vágyom egy ideje és nem kalandokra.Igaz,ha úgy vesszük csak 1 év 3 hónapja vagyok szingli.Tehát előtte volt egy komoly másfél éves kapcsolatom egy másik lánnyal,de szétmentünk.

27/F

Mellesleg egy jó szex sok mindenre képes.Kapcsolat megtartásra biztos jó.

Lehet valaki csinos,ha az ágyban uncsi...

Azokat általában ott is hagyják elég hamar.

Szerintem ez egy durva általánosítás. Én pont ennyi idős vagyok, de én egy kicsit máshogyan közelítem meg ezt a kérdést, a saját helyzetemből kiindulva. Nekem még sajnos semmilyen tapasztalatom nincsen a nőket illetően, emiatt fogalmam sincsen, hogy mit szeretnék tőlük valójában. Egyfajta furcsa kettősséget figyeltem meg magamnál. Az ember ugye, megszokja azt a helyzetet, amiben él, és néha riasztónak tűnik a kötöttségnek a gondolata. Ugyanakkor vágyok is valami komolyra, de persze ebben a helyzetben még egy laza kapcsolat is maga lenne a csoda. Családot, gyereket azt biztos, hogy nem szeretnék. Az én helyzetemben ez elég vicces gondolat, egy ilyen helyzetben lévő ember annak is örül, ha egyáltalán ellenkező neművel beszélgethet.

Más lehetőség híján sokáig társkereső oldalakon próbálkoztam, de sajnos szörnyülködve tapasztaltam én is azt, amiket a 15-ös hozzászóló leírt, meg amiket még nagyon sokan tapasztalnak ilyen oldalakon.

Szóval, sokféle sors, élethelyzet van, és mindenki úgy él, ahogyan tud.

Semmi "jó" nincs ebben. 35 évesen vagy akörül jönnek rá sokan, hogy a nőknek képtelenség és értelmetlen megfelelni, összegyűjtöttek jó sok rossz tapasztalatot, és (nagyon bölcsen) úgy döntöttek, nem egy látens házisárkánnyal akarják leélni az életüket.

A társkereső meg egy rakat szar: tele van kamuprofillal, és aki nemkamu, annak van napi 500 levele. Azonkívül erőltetett.

10:36, fáj az igazság? Szar má' neked...