Hogy lehet, hogy élőben jobb, a társkereső meg katasztrófa?

Egy hónap híján négy éve ismerkedem eddig csak a gyökerek, a feleségük mellől kikacsintó férgek meg a töketlen alakok jöttek akiknek egyetlen társalgási forma a messenger meg a viber az is csak tőmondatban!

Elegem lett és kereken a mai nappal fogadtam meg, hogy innentől kezdve nem érdekel egy férfi sem és egyedül óhajtok megöregedni. Belefáradtam abba, hogy egy normális emberre várjak...ami nekem nem jó az meg nem kell. Nincsenek nagy igényeim és tisztességes adófizető polgár vagyok munkával autóval lakással.

Szóval nekem az a véleményem, hogy élőben sem jobb mint neten és fordítva.

Neked azért sok sikert! Ha szerencsém van nem élek már csak 20 évet annyit meg kibirok egyedül :)

Feltételezem, hogy a 18-30-as korosztályra gondol a kérdező.

Felteszek egy kérdést. Szerinted, ha van egy nő, aki kinéz annyira, hogy tetszen neked kérdező, az mi a francért menne fel társkeresőre? Minek?

Az életben is lazán tud párt találni. Társkeresőre csak azért mennek az ilyen nők, hogy fényezzék magukat, meg röhögjenek a sok lúzer pasin, akik társkeresőn ismerkednek.

Esetleg unalomból regisztrálnak, de nem azért, hogy ott találjanak társat.

Egyébként én is fenn vagyok most megint, de ahogy látom nem változott semmi. Küldött levelek száma csak növekszik, válaszolt levelek száma marad 0. Csak azért regisztráltam vissza magam, hogy megmutassam egy nőnek, milyen átlagos férfiként társkeresőn lenni.

Mert neten mindig megvan az illúziója, hogy "van másik", ezért a tökéletességet hajszoljuk.

Mert neten minimális információnk van a másikról, nincs, amivel megfogjon, nincs összkép, kisugárzás.

Mert neten nincs miből kialakulni a bizalomnak, hiszen mindenki csak egy bizonyos képet mutat magáról, és a másik félben közben beindul a reflex, hogy "jó, de mi van mögötte, milyen lehet valójában?".

Mert a fentiek miatt mindenki azt nézi, hogy "miért nem?", nem pedig azt, hogy "miért igen?".

Élőben pedig ott van egy ember, a maga teljes valójában, hibákkal, erényekkel; látható, érezhető, szagolható, tapintható, hallható; érkezik egy sor tudattalan üzenet irányából, és így sokkal könnyebben alakul ki minden.

(Fél évig ismerkedtem neten, sok randim volt, de valahogy nem jött a "hűha-érzés". Aztán a környezetemben apránként megismertem valakit, a hibáival együtt, és megkedveltem... aztán összejöttünk és szerelem lett belőle.)

#5 Vannak normális nők társkeresőn, viszont borzasztó ritka.

Ismerek egyet, nagyon kedves lány, jól is néz ki, a párja egy 120kg-os, nem éppen az izmos fajtából. Alig foglalkozik vele, sőt már meg is csalta.

Én pedig edzek, hűséges vagyok, akkor is, amikor még csak randizunk és egyedül vagyok.

Ez életben szerencse is kell.