Aki már picit idősebb (kb: 30 körüli) és magányos, az hogy jutott oda? Miért lett az?

én 26 vagyok, és se nem csókolóztam, de még nem is jártam egy lánnyal sem. Nem a kinézetem a probléma, hanem a belső tulajdonságaim. Ugyanis a lehető legrosszabb dolgokat örököltem: visszahúzódó, csöndes, besz*ri, gyáva, önbizalomhiányos, unalmas, depresszióra hajlamos, valamint beképzelt. Az utolsó meglepő lehet, de igaz: lenézem az embereket, és mivel már régóta nézek pornót, a nőket csak eszköznek tekintem, amik csak "arra" a célre vannak. Emiatt kiábrándult, életunt is vagyok, sztem nekem már senki sem lenne jó - ugyanis én mindenki fölé helyezem magam, pedig közel sem vagyok tökéletes. Már nem reménykedem, sztem ez így marad halálomig, mert túl büszke vagyok arra, hogy akár egy kicsit is változtassak...