Pasik, van köztetek olyan, aki úgymond "felhagyott" a párkereséssel, és önszántából már nem is próbál ismerkedni?

Világ életemben az az ember voltam, aki, ha valakit meg kellett szólítani, mintha falnak ment volna. Kisebb csoda, hogy így is volt barátnőm.

Én nem úgy fogalmaznék, hogy feladtam, inkább úgy, hogy valami miatt van bennem egy gátlás, aminek nem kéne ott lennie és amíg ez megvan, nem fogok nagyon tudni spontán megszólítani senkit. Bár ha van rá nyomós okom (azon túl, hogy tetszik), akkor azért megy... Valami nagyon fura a két fülem között.

24/F

Eleinte magamnakvalóság + nehéz szocializálódás -> Alapvetően magányos évek, néha egy kisebb-nagyobb fellángolás

Ezután nagy szerelem, mindent beleadva, majd orbitális csalódás.

Most ismét magány, de már nem félek annyira tőle, sőt úgy érzem jót is tesz. Koncentrálok a karrieremre, "az" a nagy szerelem sokmindenre megtanított, sok tapasztalatot leszűrtem, de már nem rettegek az egyedülléttől. Mondhatni elfogadtam önmagam, belülről is. Kivülről nincs gond velem, sőt, viszont vagyok aki vagyok, egy magamnakvaló, komplex ember. Nem gond, ha nem értenek meg, én tudom mit akarok az élettől, összetett viklágképem van. Ha jön valaki jöjjön! Ha nem hát, akkor majd talán később. Megtanultam, hogy nem ez a fontos, hanem hogy te mit vársz el magadtól. Szóval egyedül vagyok, de minden ok :D

Hát én hellyel közzel,de még néha próbálkozom azért,bár nem sok értelme van.

De tulajdonképpen nem sok esélyt látok rá,hogy valaha is összejön bármi... :/

Kiváltó ok:

8 évnyi próbálkozás eredmény nélkül,mindenféle módszerrel, stb. ja és kizárólag visszautasítás,megalázás,kinevetés amit kaptam.

És egy csók nem volt még életemben soha sem.. :/

Egy pár éve erre végleg rájöttem,hogy nem sok esélyem van egyáltalán hogy lehessen barátnőm valaha...

De mint említettem előtte sem jött össze semmi sajnos.

24/F

Van.

Régóta.

18 évesen volt egy sikertelen próbálkozásom ami elgondolkodtatott, rájöttem én azok közé tartozom akiknek nem érdemes próbálkozni.

Házasságot, meg szaparodást végképp nem.

26F

Én azért még nem adtam fel, de nekem se jött még össze semmi ebben az életben. Nem tudom igazából hol rontottam el, vagy mi a baj velem, amin változtatni kéne.

Neten próbálkozok, levelezgetek, ismerkedek.. De az életben én se mernék csak úgy leszólítani egy lányt, mert nem nagyon szoktam látni mosolyt a lányok arcán mikor a közelükben vagyok, vagy akár valami figyelmet, vagy érdeklődést. De amúgy neten is elmúlik egy idő után az érdeklődés, ha egyáltalán megvan. Meg ugye itt általában nagy a távolság is, és az is negatívan hat jelen esetben...

Amúgy meg talán én is szarul nézek ki, vagy nem tudom, de szerintem ez a kisebbik gond, a nagyobb a zárkózottságom lehet, meg az, hogy nehezen kommunikálok.

24f

Eléggé felhagytam vele, igen. Nem is nagyon próbálok ismerkedni. 2-2,5 évvel ezelőtt volt egy hosszabb párkapcsolatom, aminek csúnya vége lett. Rá pár hónapra még naivan bepróbálkoztam valakinél, amiből persze nem lett semmi... Azóta egyedül vagyok és nem is próbálkozom.

A kiváltó oka az, hogy nem akarok már csalódni. Tele van a bukszám az ismerkedéssel.

27/f