Sok nő fog úgy járni mint apukám nővére?

Ha az ember (irreális) álmokat kerget, vagy ha úgy tetszik, ideálokat keres a szerelem helyett, akkor igen, járhat úgy.

Én nem azt mondanám, hogy lejjebb kell adni az igényeket, mert bizony az ember ne érje be olyannal, aki nem felel meg neki. Inkább úgy fogalmaznék, hogy más szempontok alapján állítsa fel az igényeit.

Ha az ember saját maga áll a boldogsága útjába, és mindenben csak a kifogásokat keresi, és nem a lehetőséget, akkor ne csodálkozzon, ha magányos és boldogtalan lesz.

De van, aki ezt nálam jobban kifejtette: https://www.youtube.com/watch?v=9OTkXx8Db6A

Nem tudom, mik voltak az igényei, de nem minden igényt lehet (szabad) lejjebb adni. És nem mindenki boldog házasságban, kapcsolatban sem.

1.) Anyai nagymamám édesanyja fiatalon lett özvegy, 5 gyerekkel maradt egyedül. Volt udvarlója, férjhez tudott volna menni kisgyerekes anyukaként is, de visszatartotta, hogy neki mostohaapja volt gyerekkorában, és a mostohaapa nem bánt jól velük, nem volt jó apa, nem mert kockáztatni, nem akarta, hogy véletlenül az ő gyerekei is úgy járjanak.

2.) Van apámnak egy bátja, akinek a felesége állandóan nyavalyog, siránkozik, pedig van férje, gyerekei, unokái, szerető család veszi körül, neki mégsincs kedve élni, fiatalon leszázalékoltatta magát, kiszolgáltatja magát (nagybátyám egy papucs, tudom). Mindene megvan, mégsem jó neki, állandóan meg akar halni, mert ő már nem szeret élni (még nem öreg).

Ha lejjebb adta volna az igényeit,összejött volna valakivel akivel aztán boldogtalan lett volna, lehet ugyanúgy keseregne most is. Annyi, hogy talán lenne kit kiszolgálnia, ápolnia, kivel tv-ben nézni a műsorokat,és főzni rá. Lehet ugyanolyan magányos lett volna egy társsal is!

Szerintem ez nagyon személyiségfüggő... Aki tudja milyen olyan partner mellett lenni,aki mellett magányos, vagy aki tudja milyen csak azért együtt lenni valakivel, mert még mindig jobb,mint egyedül- az lehet másként látja apud nővérét is!