Elsősorban azért akarunk társat hogy nekünk legyen jó? A párkeresés önző dolog?

Is-is.

De a legtöbben a magány miatt szeretnének valakit, és ha azzal az illetővel még meg is szeretik egymást, az hab a tortán.

Ez de baromság!!

Az a pasi, akinek a nő háztartási robotgép meg masztrubációs segédeszköz, ne csodálja ha egyedül van.

Azt a pasit még hozta elém a szél, aki határozottabb, mint én, de szerintem nem is akarok vele találkozni. Egy állat lehet. Egzisztenciám is van.

Ettől független önző okból keresek társat: azt akarom, hogy jó legyen nekem. Szeressen, kényeztessen, udvaroljon, szexeljünk, szórakozzunk, vigasztaljon meg, hagyja magát babusgatni néha, és a többi.

Az régen rossz, ha valaki úgy gondolja, kényelmesebb, komfortosabb lenne az élete egy társsal. Az nem párkapcsolat, az érdek. Kihasználás. Lehúzás.

Az is önző dolog, meg az egyik félnek jó, de a másiknak kur.vára nem, úgyhogy nem is tart sokáig.

A helyzet az, hogy a társunkkal ez kölcsönös. Neki is jó, meg nekem is. Ezért vagyunk együtt. Pl. az ember igyekszik is megtenni ezt-azt, hogy a másik (is) boldog legyen, és akkor vele akar lenni.

Nem minden kapcsolat épül arra, hogy van két lelki nyomorék, aki egyedül életképtelen (nem keres eleget/nem tud főzni) és kell valaki, aki ebben kiszolgálja.

Lehet valami abban, amit a kérdező mond. Ha az emberekből egy csapásra eltűnne a nemi vágy, megnézném hány párkapcsolat maradna együtt.

Akik most tiltakoznak, hogy micsoda egy baromság ez a felvetés, szerintem azoknak egy része szokta azt mondogatni, hogy a szex az egy alapvető dolog, szex nélkül nem megy, stb...

Én gondolkoztam már ezen és valami hasonlóra jutottam. Bár nagyon kíváncsi vagyok, hogy látnám a világot és a nőket is, ha nem lennének nemi vágyaim. Mert szerintem sok lányt, azért rajonganak körbe, mert szexuálisan izgatja a környezetét, de a személyisége valójában olyan sivár, annyira szánalmas és annyira szexorientált, hogy már üresnek lehetne mondani. Csak a környezet ezt magának sem ismeri be, inkább "jajdecuki" hozzáállása van.

Szerintem komoly egyenlőtlenség van a férfiak és a nők között. A férfinak nagyon durván teljesítenie kell, és még szerencsés is kell legyen, hogy a genetikai adottságai meglegyenek. Legyen magas, sportos, jóképű. Ha bármi nincs meg, a nők megvetik, átnéznek rajta vagy lesajnáló barátságban részesítik. Egy nő meg ma már könnyen tud vonzó lenni, minden eszköz a rendelkezésére áll, szépségápolás, fitnesszcikkek, figyelemfelkeltő ruhák.

Szerintem észre sem vesszük, hogy azok a hétköznapi dolgok amik körbevesznek minket, valójában a szexről szólnak

Utolsó, ezek az eszközök a férfiaknak is rendelkezésükre állnak.

Kérdező, miért más dolgokat nem azért csinálunk, hogy nekünk jó legyen? Minden dolgot ami nem kötelező, és mi választottunk, azért csináljuk, hogy jó legyen nekünk. Ez önző dolog. De szerencsére attól, hogy nekünk jó, még lehet a másiknak is jó, szóval nincs ezen mit szégyelni.

Ezen már én is elgondolkodtam korábban. Valóban azért keresünk párt hogy mi magunk boldogok legyünk (persze a másikat is boldoggá akarjuk tenni). Mi lenne ha csak szimplán mi akarnánk boldoggá tenni valakit? Valószínűleg egy idő után bedőlne a kapcsolat mert mi magunk nem lennénk boldogok.

Mondjuk az sem igaz hogy csak a napi sexért meg a takarításért kellene valaki. Nekem a sexnél fontosabbak lennének az érzelmek, az hogy megbízhatok a másikban, takarítást megoldom saját magam, főzni is megfőzök alap dolgokat szóval ez is kilőve...úgyhogy én nem ezekért keresek párt.

Ha mindketten boldogok lennénk a kalcsolatban akkor nem gondolom önző dolognak, egyik fél részéről sem, mert mind a kettő ad is, és kap is.