Csak én gondolom azt, hogy a XXI. századi társkeresésre ezek a dolgok jellemzőek leginkább: görcsös megfelelési kényszer, tökéletességre való törekvés, társadalmi elvárások/konvenciók és elvakultság?

Általában akarsz a 21. századi társkeresésről beszélni, vagy a GYK-n reprezentált emberekről akarsz beszélgetni? Mert nem mindegy.

Amúgy mindezek amiket a kérdésed elején megfogalmazol, egyidősek a civilizációval. A társadalmi konvenciók pedig a múltban sokkal erősebbek voltak, mint ma, bár nekünk, a 10 millió anyós országában, ahol mindenki annyira tudja, hogy mi lenne a másik dolga vagy mi lenne jó a másiknak, szóval nekünk itt még mindig elég messze van az a világ, ahol felnőtt emberek a maguk dolgával foglalkoznak elsősorban.

De ha kicsit eltávolodsz a GYK-s közönségtől, és a valóságban kezdesz szemlélődni, akkor százezrével fogod találni a normális párokat, akik jól-rosszul, de igyekeznek összetartani és harmóniában élni egymással meg magukkal.

Érdekes, feltettem már ezt a kérdést régebben hasonló formában, és elég kevesen tudták megfejteni, hogy mire is voltam kíváncsi valójában.

Tényleg sok a megfelelési kényszerrel élő ember, lelki társ helyett egy tökéletes, plasztikusan kiöntött, ellenkező nemű személyt keresnek.

Nem értik az igazi párkapcsolat lényegét, sajnos...

Egy párkapcsolat már eleve kudarcra ítéltetett, ha bármelyik fél úgy érzi, hogy őneki ehhez most meg kellett alkudnia, kevesebbel kellett beérnie, mint amire vágyna. Az ilyen csak egyre nagyobb lelki nyomorhoz, és szerencsés esetben rövidesen, szerencsétlen esetben hosszú idő múltán, akár már egy vagy több gyerek rovására, de véget ér.

A másik fél iránti testi vonzalomnak ÉS a személyiségbeli kompatibilitásnak egyszerre kell fennállnia, különben fail.

Nagyon tetszik a felvetésed, elgondolkodtató.., ill. meggondolandó. :)

Jó érzés értelmes fiatalok gondolatait olvasni. Köszönöm. :)

2. Igen, jó lenne, ha mindenki a maga életével foglalkozna, de nincs így... :)

4. Egyetlen egy dolgot felejtesz el ill. felejtünk el a testi-lelki nagy kompatibilitásban: az IDŐ-t. A folyamatos változást..., mint testileg, mint lelkileg. Az idő múlását, változtató hatását nem lehet elkerülni.

Szal, okoskodhatunk, meg választhatunk huszonévesen hozzánk illő párt, kompatibiliskedhetünk, garancia nincs, Senkinek sem... :)

Szép napot!

"#1,2: Aki értelmezni tudja a kérdésemet, és kicsit is "belelát" a sorokba, az tudni fogja, hogy mire gondolok. Amit írtam nemcsak a GYK-ra vonatkozik, sőt...

Szóval ne féljetek koptatni a billentyűzetet és írjátok le ti is a saját gondolataitokat! :)"

Ja, éppen így tettem, meg is kaptam a lepontozást. :D

Kiírhattad volna a kérdésbe is, hogy csak azok írjanak, akik egyetértenek veled. :)

Néha elgondolkodom, hogy iszonyatosan jól válogathatom meg a barátaimat és társaimat, mert ezeket a jelenségeket csak távolról látom...

Engem nagyon nem érdekelnek a társadalmi konvenciók, hozzám képest ugyan minden ismerősömet jobban izgatják, de egyiknek sincs megfelelési kényszere, egyik sem hajlandó minimálisnál többet szenvedni más véleménye miatt. És csupa ilyen férfival randiztam és most is ilyennel járok.

Lehet, tényleg csak szerencsés vagyok, vagy nagyon jól szelektálok... Vagy szimplán mindenki mellettem lesz lesz**omember :D.

Ezek az emberek, akikről írsz, vagy megtanulják azt, hogy ugyan fejlődni mindig kell, de nem másért, és hogy az önbizalom akkor jön el, és vele együtt egy értékes párkapcsolat, ha az ember jólérzi magát a bőrében, ismeri magát és fejleszti, és ennek nekiállnak vagy depresszióba/gyűlöletbe fojtják a bánatuk. Az egész egy rendszerszintű probléma, mert csak a nagyon szerencséseket erősítik meg önmagukban, akár iskolában nem arra figyelnek, hogy milyen X milyen szépen énekel, hanem hogy milyen buta matekból, a szülő elképzel egy ideális gyereket, és a sajátját ebbe a létbe kényszeríti, aki különös, azt kinézik, stb. Most ebből vagy kitör az ember vagy nem és folyamatosan megfelelési kényszerben fog élni.

A másik probléma még, hogy nem tanítják meg azt sem, hogy normális, hogy mindenkinek más az ízlése. Valaki lehülyézi és felszínesezi a másikat, mert az képtelen vonzódni kövér/sovány/magas/alacsony/metálos/rapper/kopasz/stb. emberhez, pedig ez egy teljesen normális dolog. Én képtelen lennék összejönni egy csonkolt végtagú emberrel, mert elijeszt, iszonyattal tölt el a látvány. Nem egy ilyen haverom volt, de nem bírtam volna, nem tudtunk volna eljutni egy olyan kötődési szintre, hogy ne zavarjon. De ha azzal történne, akit szeretek, más helyzet lenne. Nem tartom felszínesnek magam miatta,pedig tudom, egyesek szerint emiatt az leszek. Az ő véleményük.

Ez a folyamatos, mások feletti ítélkezés teszi tönkre az embereket. Nem a társkeresés olyan, mint írtad, hanem az élet maga.

Én ki is zárom azt, aki lehúz... És be is vonzom a jobbnál jobb embereket. :)

Csak azt hiszitek, hogy sok az ilyen ember. Csak úgy tűnik. Az internetes fórumokra is csak egy töredék jár fel és önti ki a lelkét, hisz nincs általában mellette senki aki meghallgassa. Hidd el rengetegen boldogulnak, rengetegen akik csúnyák, alacsonyak, magasak, kövérek találnak párt maguknak és élnek boldogan, de ha csak a GYK-ból indulsz ki és a különböző cikkekből amik ellepik a netet, akkor rossz úton haladsz. Egy cikk is, ami akármiről szólhat, kb úgy néz ki hogy megkérdeznek 100 random embert, (maximum 1000) és ebből vonnak le egy világmegváltó konklúziót.

Hihetsz te akármit, vagy bárki (akár én) bármit, fals eredménye van, hisz csak egy töredék emberrel állunk szoros kapcsolatba, és amíg az interneten bárki írhat bármit, addig azokat én nem nevezném relevánsnak.