Mit tegyek, hogy ne fájjon, hogy mindig egyedül vagyok?

Tisztában vagyok vele, hogy az én hibám, hogy nem ütöm meg a mércét, amilyen lányt a férfiak barátnőnek szeretnének (nincs kifejezetten szép arcom, innestől erősen lecsökkentek az esélyeim), aki meg mégis akarna tőlem valami szexen kívül (kb. félévente egy ember), ahhoz pedig én képtelen vagyok vonzódni, így pedig nem lenne értelme a dolognak, meg hazudni se szeretnék senkinek. Soha nem volt még kapcsolatom, szerintem már nem is lesz. Egy ideig csak zavart ez az állapot, de mostanában már kifejezetten fáj, főleg, hogy a velem egyidősek nagy része már régen kapcsolatban van, egyre többen házasodnak, lassan gyerekük is lesz, tőlem meg kérdezgetik, hogy mikor lesz már valami. Utóbbi főleg régen látott ismerősöknél kellemetlen, mikor várják, hogy majd mesélek valamit, hogy kivel vagyok, stb., és szinte már magyarázkodnom kell, hogy életem ezen része teljesen hiányzik.

Mit csináljak, hogy ne fájjon ez a dolog?