Van olyan férfi a világon, aki határozottan tudja, hogy mit akar és azért tenni is képes?

Öhm hát sajnálom de valószínűleg naiv vagy. Igen, 20 évesen életem első szerelmének még én is elhittem minden szavát, akármennyire is túlzásnak tűnő tervei voltak, de hát szeret biztos úgy lesz.

Aha. Hát annyira nem. :D

Nem olyan nagy kaland különbséget tenni az emberek között, abban a tekintetben, hogy ki az, aki csak mondja és ki az, aki meg is teszi. Ha ez neked 35 évesen még gondot okoz, nem csodálom, hogy nehezen megy a pár találás.

A kérdésed szinte semmiben nem kapcsolódik a leírásodhoz, kénytelen vagyok a válaszom kettéválasztani.

Igen, van férfi aki tudja, hogy mit kell tennie. Ők általában mérlegelnek is, tehát a befektetett energiamennyiséget meg tudják becsülni, és az alapján dönteni, hogy érdemes-e.

A leírásodra válaszolva, csak idézek: "...végig hitegetve voltam, hogy ha türelemmel leszek felé, akkor összeköltözünk..." Hitegetésről beszélsz, tehát most vagy utólag konstatáltad, hogy ez kamu, vagy már akkor is tudtad?

Ha akkor is tudtad...35 évesen mit hittél, mi lesz?

Egyetértek az #1 válaszolóval, mi szerint naív vagy.

Az, hogy egyszer, egy bizonyos férfiben csalódtál természetesen nem jelenti azt, hogy a férfiak többsége ilyen.

Azt látom a környezetemben, hogy főleg a 30+ korosztály, aki hozzád is korban illik már inkább céltudatos és igen, rendelkeznek tervekkel, álmokkal, tesznek is érte.

Nyilván nem mindenki és nem csak és kizárólag az életkortól függ, de a férfiak többségénél az én környezetemben ezt látom, ez a normális.

Az egy másik kérdés, hogy ezek a tervek és célok mennyire vannak összhangban a te céljaiddal.

Az előző kapcsolatodban sem feltétlenül az volt a "hiba", hogy a partnered nem akart összeköltözni (szíve joga, még akkor is, ha esetleg tényleg nem nyíltan vállalta ezt fel, hanem sunyiskodott vagy hitegetett téged- de ugyanígy lehet, hogy csak te voltál a rózsaszín felhőben és egyszerűen nem vetted a jelzéseit, ezt mi innen nem tudhatjuk, te pedig nem vagy objektív).

Inkább az, hogy nem hasonlóak voltak a céljaitok, nem volt meg a konszenzus vagy az összhang.

(attól, hogy te szerettél volna összeköltözni, az még lehet egy férfi célja, hogy nem akarja ezt tenni- egyik sem jobb a másiknál, csupán más).

A csalódásod szerintem adódhatott a fentieken túl abból is, hogy azt látom, hogy te szépen tervezgetted egyedül is a közös jövőt, álmodoztál róla, de KONKRÉTAN nem beszéltetek meg határidőt vagy nem kötöttétek valamilyen feltételhez (pl. ha végzett az egyik fél a tanulással, ha eléri a közös jövedelmetek az x forintot, ha letelik a másik valamilyen vállalt pénzügyi kötelezettsége stb. lehet ezt folytatni).

Számomra a konkrét terveket pont az különbözteti meg az ábrándozástól, hogy van benne a cél mellett egy kitűzött határidő is, az ahhoz vezető út is, amihez lehet kötni (nyilván ezt is lehet közösen módosítani, mint minden mást, de a felek számára nyilvánvaló a feltételrendszer).

Az, hogy elképzeled és színkóddal együtt megvitatjátok, hogy a valamikori közös hálószobában a fal milyen színű lesz egészen addig álom marad, amíg nem konkretizálódik, hogy MIKOR és HOGYAN.

Tudom, hogy nem túl hízelgő, de érdemes lenne egy kicsit efelé menni a naívság és a várakozás, a szemérmes "jajj, hogy hozzam fel" hozzáállás helyett.

35+ évesen nem tudok olyan témákat elképzelni két ember között, akik szívesen töltik az ágyban is együtt az idejüket, amit ne lehetne nyíltan, őszintén, tényszerűen is megbeszélni.

A közös élet, a pénzügyek, a jövőbeli tervek épp ilyenek.

39N

...utolsó hozzászóló vagyok ismét (39N).

Azért nem ártott volna, ha az utolsó kommentedet kérdező a kérdésben is megosztod.

Azt feltételeztem (szerintem többen is), hogy nem egy interneten megélt, 2 hetente találkozós, távkapcsolat jellegű kapcsolatról mesélsz itt 35 évesen...

Ennek tükrében számomra nem olyan nagy csoda, hogy a férfi ha 5 évig ráért 2 hetente találkozgatni, meg cseten érzelmi életet élni, akkor nem nagyon iparkodott a közös élettel.

(kövezz meg, de azon sem lepődnék meg esetetekben, ha kiderülne, hogy van ott másik szála is az életének, csak te nem tudtad... sajnálnám, de úgy tűnik, hogy te a könnyen megvezethető kategóriába tartozol, nem?)