Miért van az hogy nem merek kapcsolatban lenni?

Mindenki képes a változásra, ha akarja!

Túl pesszimista vagy! Azt hiszed, hogy a bolygón te vagy az egyedüli, akit csalódás ért? Tévedsz! Mást is ért, és túl tette magát, de te nem is akarod magad túl tenni rajta, csak sajnáltatod magad!

Le kéne zárni és elengedni a múltat.

Párkapcsolatban: hasonló hasonlót vonz, zsák a foltját mindig megtalálja!

Ha azt táplálod magadba, hogy úgyse fog összejönni, akkor nyugi, úgysem fog összejönni, hisz ezt akartad, nem?

Nemcsak a csalódások váltották ezt ki belőled, hanem TE MAGAD is a gondolkodásoddal és hozzáállásoddal!

Tedd magad rendbe agyilag, foglalkozz önismerettel, önfejlesztéssel, gondolkozz pozitívan!

Volt egy idő, amikor én is így gondoltam. Nagyon fiatal és naiv voltam. Most is tartok az emberektől, nagyon nehezen bízom meg valakiben. Ilyen a természetem, ezen semmi nem változtat.. De vagyok annyira jó emberismerő, hogy helyesen ítéljem meg, kiben érdemes jobban megbízni.

Másrészt nem tudok mártírkodni.. Nem megy a reménytelen, egyoldalú szeretet. Ugyanolyan érzéseket tudok csak adni, amilyeneket kapok, mint egy tükör.. Ha valaki szeret, én ugyanúgy viszont szeretem. De abban a pillanatban, hogy változnak az érzései (megun, dobni akar, vagy egyenesen megutál), nem látom értelmét, hogy tovább ragaszkodjak hozzá és én is ugyanúgy fogok érezni iránta. Csalódás így is lehet, de nem fogok rajta depizni, sőt akár perceken belül túlteszem magam rajta. De így is a logikus szerintem. Minek szeressek olyan valakit, aki nem akar velem lenni. Mindig is utáltam másra erőltetni magam, annál büszkébb vagyok, és szerencsére nem kapcsolatfüggő. Inkább vagyok egyedül, mint valakivel, aki nem adja magát bele 100%-osan a párkapcsolatba. Én bele tudom adni a 100%-ot. Ha nem vagyok biztos az érzéseimben és csak 90%-ot nyújtanék, inkább bele sem kezdek a kapcsolatba, visszautasítom a közeledést.

Próbálj jó ember ismerő lenni, lásd meg, ki érdemes a szeretetedre. Aki nem az, az után ne bánkódj. Ne fellángolásból kezdj valakivel, legyél 100%-ig biztos benne, hogy ismered és, hogy kell neked. Emellett nem árt, ha magadat is jobban megismered, hogy mit tudsz te nyújtani, mit tudsz te belerakni a kapcsolatban.

Kedves kérdező!

Nekem az első szerelmem 14 éves koromban volt, de alig néhány hónap után szívelégtelenségben meghalt a párom. Ezek után teljesen bezárkóztam, senkit se mertem magamhoz közel engedni, végül 19 éves koromban egy elég kitartó lányka sikerült áttörnie a falaim. Majdnem 5 éven át együtt voltunk, készültünk az eljegyzésre és utolsó pillanatban bepánikolt, megcsalt... Szakítás lett a vége, hónapokig padlón voltam, de barátok segítségével összeszedtem magam, szeretnék ismét boldog lenni, családot, stb. Ne add fel, még nagyon fiatal vagy és rengeteg boldogság vár rád. 24F