Ha minden igyekezetem ellenére, még 25 éves koromra se akadt soha párom, érthető, hogy kilátástalannak érzem a párkeresést?

igen, érthető.

viszont pár "lényeges" dolog lemaradt a kérdésből...

A következő 10 évben még azért simán akadhat valaki ettől függetlenül, egyáltalán nincs minden veszve.

De az a "minden igyekezet" mit takar amúgy?

32 vagyok (férfi), és ugyanez. De nem érzem kilátástalannak. Miért is lenne az? Pozitívan kell hozzáállni. Sok mindenért küzdöttem az életemben, és a végén sikerült elérnem a kitűzött célokat. Sokszor nagyon sok idő alatt, de sikerült. Megszoktam, hogy semmit nem adnak ajándékba, és a jó dolgokra sokszor várni kell. Nincs ez másképp a párkeresésben sem (szerintem).

Egyébként meg van ennek pozitív hozadéka is bőven. Valószínűleg aki ennyi ideig vár valakire, az nem megy utána bele könnyelműen egyéjszakás kalandokba, vagy bármiféle megcsalásba, hanem értékelni fogja a párját, és minden idegszálával azon lesz, hogy boldoggá tegye. Nem fog meggondolatlanul buta dolgokat megtenni, mert sokkal jobban átérzi, mekkora kincs, ha van valakije.