Azokat kérdezem, akik kilátástalannak ítélik a pártalálást, és rendszeresen kérdeznek itt. Mivel töltitek a napjaitokat?

Én ugyan nagyon ritkán kérdezek, inkább csak válaszolok, és igyekszem értelmesen, csak hát amit tapasztalok, az nagyon kiábrándító, így érthető módon lesznek negatív, szomorú, néha vádló hozzászólásaim.

Nagyon régóta keresek munkát, hiába van diplomám, nincs sok lehetőség a szakmában, de ami van, azokra mind jelentkezem. A társkeresés is ugyanolyan, mint az álláskeresés, hiába teszem oda magam, hogy reagáljanak, nagy ívben letojnak, hiába olvasok, kutakodok, hogy mit is kéne csinálnom, úgy tűnik nem csinálok semmit rosszul, aztán mégis aki hülye paraszt, az sikerrel jár, én meg nem. A jelentkezések háromnegyedéről _semmiféle_ visszajelzés nem jön, ahogy a lányoktól sem. Amúgy érdekes, eddig az összes HR-es, akit láttam (hívott, vagy láttam, kinek kell küldeni a jelentkezést) nő volt. Ezért kezdem lassan azt hinni, hogy itt nemi problémák vannak, a nők úgy egészében alkalmatlanok arra, amit csinálnak: a jelentkezők normális szűrésére. Rettenetesen illogikus és érthetetlen minden tettük, magyarázatot sem hajlandók adni.

Én sajnos olyan típus vagyok, akinek kell egy alap létbiztonság a háta mögé, akkor tudok rendesen működni, tehát hiába próbáltam, nem megy a magam fejlesztése addig, amíg azon stresszelek, hogy vajon hány hónapig bírom még így ki, mikor szakad el a cérna, vagy halok éhen. Tudom, ettől rossz ember vagyok, aki nem érdemli meg az életet, hiába vagyok becsületes, hűséges, lojális, intelligens, humoros meg satöbbi, ha nem vagyok bratyizós, hangos, jóképű, nemtörődöm, lelketlen, törtető, manipulatív. Csak az utóbbiak számítanak. Erre mostanság döbbenek rá. Nehéz ezt megemészteni, de talán jobb is, hogy egy ilyen mocskos, undorító világba nem illek bele. Azaz bocsánat, az emberek mocskosak és undorítóak, nem a világ. Mindent az emberek rontanak el, azok is, akik normálisnak tartják magukat. Ez a másik döbbenetes felfedezés.

Ha majd talán egyszer sikerül valami munkát találnom (jelenleg kb 20 helyről várom a visszajelzést), talán lesz annyi pénzem, hogy ne haljak éhen, és akkor el tudok magamban lenni. Arról egyre inkább lemondok, hogy valaha találok olyan nőt, aki hasonló emberi és szellemi színvonalon van, mint én.

25/F

Dolgozom, néha szombatot is bevállalok, látogatom a gyerekeimet mivel elváltam, biciklizem, túrázgatok, hegyet mászok, télen síelek, gyerekekkel korcsolyázok, néha összefutok a testvéreimmel beszélni, intézem a háztartást meg a dolgaimat, kb. ennyi.

F34