Egyedülálló anyuka vagyok, és fogalmam sincs, hogy hogyan szedjem rendbe a szerelmi életemet. Kiszemeltem még lenne is, de hogyan teremtsek vele alkalmat az ismerkedésre, találkozásra, meghódításra, amikor engem otthon várnak haza a munkából?

A kérdésre nem tudok válaszolni, csak egy "tanácsot/kérést" írnék az utolsó mondatodhoz: kérlek, ne az legyen a fontos, hogy a gyereked megfeleljen a leendő pasinak, hanem az, hogy a pasi megfeleljen a gyereknek és neked... Ti egy család vagytok, ahová a férfit kell "beilleszteni", nem fordítva...

Üdv: egy ro.hadék nevelőapával "megáldott", családból kitúrt volt gyerek

Igaz nekem nincs gyerekem, de ismerkedtem már egyedülálló anyukával. Valóban nem lehetett spontán randikat kitalálni, de szerintem azért simán megoldható. Bár ez függ attól is, hogy hány éves a gyerek, el szokta-e vinni az apja néha, esetleg van-e olyan másik anyuka, barátnő, akinek szintén van hasonló korú gyereke, és foglalkozna vele addig, amíg te pár órára elmész mondjuk egy randira.

Ha a férfinak tényleg bejössz, és szeretne veled megismerkedni, akkor rugalmasan fog a témához állni. Aki azonnal randit akar, és nem érti meg, hogy neked kötelességeid vannak, azzal nem is érdemes foglalkozni.

Munkatársamat tudnám példának felhozni. Megismerkedett egy 1 gyermekes anyukával, össze is jöttek hamar, és 1-2 hónap után már össze is költöztek. Vagyis ő a nőhöz. 1,5 éve vannak együtt, happy minden, és már a közös gyermeken gondolkodnak. Szóval nem egy lehetetlen vállalkozás. :)

Nem a pasinak kell elfogadónak lennie, hanem fordítva. Vagyis is-is inkább. Anno elváltak a szüleim, anyámmal maradtam, aki az évek során 2 "udvarlóját" mutatta be. Rühelltem, hogy egy számomra tök idegen férfi van a másik szobában, és nem is akart nagyon megismerni, persze ez kölcsönös volt. Az ilyen nem tesz jót egy kialakuló kapcsolatnak, és egy anya-gyermek kapcsolatnak sem. Szóval először a gyermekeddel próbáld elfogadtatni az új helyzetet, ha már olyan korban van persze.

30F

Ha ilyen jó a kapcsolatotok, akkor sok gond nem lehet a jövőben. :) Persze azért van különbség a között, ha beszéltek róla, vagy hogy egyszer tényleg beállít a férfi. Bár ha ismeri és kedveli, akkor tényleg nem kell nagyon aggódni. :)

A barátomnak nincs gyereke, és hogy mondjam, eddig nem sok nő mellett tudott megmaradni hosszabb ideig. Egyik után jött a másik. Ami miatt mellette megmaradt, szerintem az az, hogy egy gyermektelen, huszonéves nő/lány még más világképpel rendelkezik, mint egy olyan nő, akinek már van gyereke. Egy gyerek felelősséggel jár, meg kell kicsit komolyodni hozzá, míg egy fiatal huszonéves még élni akarja az életét, nem veszi komolyan a dolgait. Plusz lássuk be, a mai fiatalok közt nagyon nehéz normális nőt/férfit találni, mert eléggé elferdült a világ sajnos. Ezért vagyok egy ideje egyedül, mert nem találok olyat, akivel el tudnám képzelni hosszútávon.

Sokan túlkombinálják ezt a kérdést, és bebeszélik maguknak, hogy egy gyerekkel nem lehet ismerkedni, mert hátrány, és örökre egyedül fognak maradni. Pedig sokaknak ez pont, hogy előny. :) Úgyhogy nem kell kétségbe esni emiatt, hanem meg kell próbálni. :)

Kicsit nézd másként a dolgokat. Én is, olyan nőt vettem feleségül, akinek kisgyermeke volt.

Lett volna több lány is, akit feleségül vehetek. Nem bántam meg, hogy azt vettem el, akit szeretek és ő is szeret. Soha nem szabad feladni, hogy neked gyerekkel úgysem lesz párod.

Az igaz, sok pasi nem fogadja el, de vannak akik igen, ezt a helyzetet. Nekem is vannak ilyen ismerősök és össze fognak az anyukák. Ők is össze járnak és pár órára vigyáznak is a gyerekekre. Ezt az oviba meg próbálhatod, főleg ha van pár egyedülálló anyuka.

Férfiként azt tudom javasolni, hogy olyan társat keressél aki családban gondolkozik, olyat, aki stabilitásra-harmóniára vágyik és hajlandó ezért áldozatot is hozni.

Ami nagyon fontos.....egy kisgyerekes anyuka életét majdnem teljesen leköti a gyerek(ek), tudatosan kell helyet szorítanod a párodnak....mert nem várhatod el senkitől, hogy mindenre tekintettel legyen és boldogan vállalja az utolsó helyet a sorban. Ha egy férfi azt látja, hogy van rá igény, tudja mit várnak el tőle és magabiztosnak érzi magát,akkor esetleg belevág, máskülönben menekül minél messzebbre. Ha egy picit is azt érzi, hogy ő csak egy eszköz, hogy egy igás lovat keresel magad mellé aki leveszi a terhet a válladról, akkor valamit nagyon rosszul csinálsz.

Volt ilyen kapcsolatom 8 évvel ezelőtt, 5 hónapig bírtam, pedig elég kitartó embernek tartom magam. A hölgyeménnyel már korábbról ismertük egymást, belevágtunk, de teljesen felesleges volt. 2 ill 3,5 éves kisfiú, soha nem volt egy nyugodt percünk, mindig valami közbejött, betegség, apuka,ha elutaztunk mindig valami balhé volt, többet öregedtem velük mint mással 10 év alatt. Egyet kell hogy értsek azzal az állítással, hogy ilyen esetben a férfinek az egész családot kell elfogadnia, felvállalnia, és ha ez nem harmonikus, akkor nem fog belevágni.

39F