Miért ráznak le mindig pont akkor a nők amikor kiderül hogy segédmunkás vagyok, nem túl vastag pénztárcával?

Nem hiszem, hogy kifejezetten a pénztárca vastagsága lenne a befolyásoló (bár nem tagadom, biztos van köze), de engem önmagában elriasztana a segédmunkásság, még ha félmillát fizetne, akkor is. Segédmunkásnak jellemzően olyan naplopók mennek (és ez sztereotípia, amit a legtöbben osztanak, ne vedd magadra), akik nem értenek semmihez, mert még csak szakemberként sem lehetnek ott mondjuk egy építkezésen, ők csak a talicskát tologatják meg a köveket dobálják. Se nem kiteljesítő munka, és különösebb szakértelmet sem igényel. Engem nem zavar, ha valaki kétkezi munkás, akkor sem, ha keveset keres, de akkor azt a szakmát azt tényleg úgy csinálja, mint a hivatását, értsen hozzá, legyen benne szakértelme, valami, amitől felnézhetek rá. Ha valami olyan a foglalkozása, amit én is el tudnék végezni (és a fizikai erő hiánya nem lenne kifogás, ha arra kényszerülnék, simán tudnék betonozni- volt már rá példa), akkor azt az embert nem tudom tisztelni, megbecsülni, pedig ezek fontosak egy párkapcsolatban. És a segédmunkások jellemzően nem is törnek előre, többre, nagyobbra, aki 20 évesen segédmunkás, az 50 évesen legfeljebb a segédmunkások koordinátora lesz, de semmi egyéb, nem egy nagy pályaív, amiben kiteljesedik és örömét leli, nem, hamar alkoholista lesz, depressziós, kiüresedett, és nekem ez sokkal visszataszítóbb, mint a vékony pénztárca.

Egyébként még sosem találkoztam olyan segédmunkással, aki reggel 10-kor már nem bűzlött messziről a sörtől, és amikor megszólalt, akkor a kapa nem lógott ki a szájából. Ez azért elég elrettentő.

Persze, ismét, lehetnek kivételek, de mégis. Az általános vélekedés az ez, amit leírtam, és ezeket kerüli az ember. Manapság a segédmunkás a legkevésbé becsült vagy tisztelt szakma, ezzel riogatják a gyerekeket, ha nem tanulnak, míg régen az utcaseprő vagy a szemétszedő ember volt ilyen.

Pontosan,felszínesek,lenézik a fizikai dolgozókat.Én nem segédmunkás vagyok,de sokszor mondtam magam annak,vagy munkanélkülinek,hogy lássam én kellek neki vagy a pénztárcám.

Aztán ha átment a teszten,akkor már elmondtam,volt aki sértve érezte magát.

Volt hogy lebuktam,pályaudvaron találkoztam a nővel,és jött ismerøs aki megjegyezte hogy még nem látott így utazni.:)

Nos, az én értékrendemben van egy nagyon fontos tényező, amit úgy hívnak: ambíció (a fejlődésre való igény és a céltudatosság kombinációja).

Ennek hiányában én képtelen vagyok felnézni egy férfira, ilyen az értékrendem.

Az ambíció pedig nem feltétlenül azonos a jó anyagi helyzettel, sőt... ott van például a párom. Folyamatosan fejleszti magát, erre nagyon nagy igénye van, igyekszik a szakmájában a lehető legtöbb tudást elsajátítani, mert érdekli. Emellett pedig más területeken is fejlődik, pl. nyelveket tanul, folyamatosan művelődik.

Nekem ezek nagyon szimpatikus tulajdonságok. Az anyagi előrejutásban azonban ezek hátráltatják, ugyanis jelenleg hiába van jó állása: egyszerre fizeti a korábbi diákhitelét és a jelenlegi tandíját. A jövedelme jelentős része megy el önképzésre.

Nem magas pozíciókra hajt: a vezető beosztással járó felelősség kimondottan taszítja. A tudásért tanul, hogy a lehető legtöbbet hozhassa ki a képességeiből.

Ez az, ami egy segédmunkásról semmiképpen nem mondható el. Mondhatja azt, hogy vannak távlati céljai, az eddig elért eredményei azt igazolják, hogy nem igazán ambiciózus az illető, mert ha az lenne, akkor azért valamit már fel tudna mutatni szakmai előrejutás terén.