Férfiak, összejönnétek komoly kapcsolatra egy agyonplasztikázott nővel, akinek viszont elbűvölő a személyisége?

Nem.

Nálam a jó személyiség egyik eleme az egészséges énkép, és önértékelés, ebbe pedig a szétműtött test nem fér bele (már ha jól értem, akkor nem egy autóbaleset miatt plasztikázták agyon).

Egyébként az ilyen pszichés problémák nagyon ritkán oldódnak meg a műtétekkel (az új kinézettel ugyanúgy nem lesz elégedett, így aztán jön a mindig még egy kicsit, még egy kicsit).

Egy kedves, helyes lányt szeretnék, aki elfogadja magát NEM tökéletesnek, és elfogad engem is annak.

"Nem vagyok felszínes" --- nem, a szó amit keresel a fantáziátlan, és figyelmetlen.

A legelemibb sztereotípiát tolod, amit csak el lehet képzelni a szituációban ("nyem vagyok felszíííínes"), abba bele sem gondolsz, hogy a nem felszínességed egy ilyen komoly pszichológiai problémánál, mint a testképzavarból fakadó műtétek tipikusan nem az az eset, hogy jól érzi magát a bőrében...

Az ilyen emberek lepődnek meg amikor valamelyik családtagjuk a végén öngyilkos lesz, hogy "de nem is láttam rajta semmit". Ember ezek a műtétek szerinted azért vannak, mert boldog, és elégedett magával?

Nevetséges vagy, ennyire ne legyen már hiányod.

Nnomost, én azon a véleményen vagyok, hogy egy ember külseje és belseje alapvetően egyforma - vagy idővel a kiegyenlítődés felé halad.

Tehát egy szétplasztikázott nőnek vagy már komoly defektje van, vagy folyamatosan komolyodó.

Szóval én elhiszem, hogy remekül meg tudja játszani a normálist, de hogy valóban az-e, azt NEM. (Inkább lennék azon a véleményen, hogy belülről is csak megcsinálja magát, és pont olyan messze van a saját lelkétől, mint a teste az eredetitől.)