Ti mit gondoltok ha netes ismerkedés során kiderül a férfiról, hogy 30 felett is a szüleivel lakik?

Egyetértek az első válaszolóval.

Annyival kiegészíteném,hogy albérletben,ha többen laktok,akkor is lehetnek gondok a szex-el.Nekem volt olyan ismerősöm,aki elköltözött,hogy ne szülőkkel lakjon,pasijához odament lakni,lett egy gyerek,a csaj nem tudott dolgozni,nem volt pénze,a pasi lelépett,ő meg gyerekkel visszaköltözött a szülőkhöz,ez sem jobb.

Szerintem nincs erre egységes álláspont,én is apámmal lakok,nem megy rá a fizum a lakásra,barátnőimet ez sosem zavarta,mindig van megoldás.Persze ki az aki nem akar saját lakást,de ilyen irreális árak mellett,ekkora bizonytalanságban 20 évre hitelt felvenni a legnagyobb butaság.

Én 33 éves koromban költöztem el otthonról, egyszerűen azért, mert akkor tudtam megtenni, addigra gyűjtöttem össze a saját lakásra a pénzt.

Ha mondjuk 32 éves koromban találkoztunk volna, akkor rám is így gondoltál volna. (?)

Szerintem ez önmagában nem gond, a lényeg, hogy az adott férfi hol tart az elköltözés felé vezető úton.

Ha még anyucinál lakik, aki mindent megcsinál helyette és még semmit nem tett félre, akkor az szerintem is nagyon gáz.

De ha már összegyűjtötte a saját lakásra való pénz 50-60-80%-át, otthon ő is elvégzi a házimunkák ráeső részét, akkor egyszerűen még nem ért célba, és ez nem lehet gond, nem mindenkinek "hullik az ölébe egy kecó".

Apám ilyen. Úgy szakítanám meg a kapcsolatot, mint ahogy elvágok egy zsinórt.

Apám soha nem viselkedett apámként, inkább féltékeny öcsém/bátyám volt. Anyám szegény meg a pótanyja és a cselédje.

Természetesen lehetnek kivételek.

Én fizikailag rosszul leszek, ha egy ilyen alakkal találkozom.

A népmesék motívumaiban is benne van a szegénylegény elmegy szerencsétpróbálni. Én is elmentem, ez természetes. Ez a személyes véleményem, tapasztalatom.

Nekem van lakásom, kerttel, udvarral, teljesen berendezve, de minek lakjak ott tök egyedül? Így is van valamekkora rezsije, de ha egyedül élnék ez a sokszorosára növekedne ami kidobott pénz. Inkább félrerakom vagy elköltöm ott, ahol jobbnak érzem. Nyilván otthon lenni sem az ingyen életről szól, de számottevően olcsóbb, mint külön, egyedül.

Az önállóság nem a különéléstől kezdődik. Lehet valaki teljesen önálló úgy hogy otthon él és megint más lehet teljesen önállótlan úgy, hogy paradox módon külön él és önellátó...

Attól függ hogyan lakik a családjával az illető. Én abban nem látok semmi problémát, ha úgy lakik egy férfi a szüleivel, hogy pl betegek és segíti őket, vagy szimplán csak nem akar egyedül lakni, nem akar albérletre pénzt kidobni az ablakon, nem akar idegenekkel lakni, nem akarja hitelbe verni magát, de fizeti a maga részét a rezsiből, kajából, nem az anyja főz, mos, takarít rá, magyarul nem egy ingyenélő "anyucipicifiáról" beszélünk akinek ki van nyalva a seggecskéje.

Amúgy mikor a férjemmel összejöttünk, ő is otthon élt, igaz nem 31 hanem alig 21 évesen. Tanult, mellette dolgozott diákként és beleadott a költségekbe. Nem volt kiszolgálva, házimunkából is kivette a részét. Szerintem ezek a dolgok fontosak.

Egyébként 31 éves vagyok, és egyetlen egy férfi ismerősöm lakik egyedül, ő is örökölte a lakását, ezért költözött el otthonról 30 évesen. A többiek a párjukkal laknak valamelyikük szüleinél, vagy az egyik srác pl egyedül a szülőkkel, pedig 7 éve van barátnője, mind spórolnak. És 1 pár van akik albérletben laknak. Egyik sem vett fel hitelt, pláne nem tök egyedül, hülyeségnek tartják. Az albérletre kidobott pénzt inkább félreteszik, alapoznak a későbbiekre. Plusz hitelhez nem árt, ha eléggé biztos az ember munkahelye. 3-4 éves munkaviszonyra én biztos nem alapoznék hitelt.

Majd ha te elköltöztél otthonról, teljesen egyedül megélsz a fizetésedből, plusz még hitelt is fizetsz, akkor reálisabb ilyen elvárásokat támasztani a leendő párjaiddal szemben, de addig nem biztos hogy kellene. Az, hogy te nő vagy, vagy hogy a másik 5 évvel idősebb nem kifogás. De természetesen ez a te dolgod. Csak a leendő randipartnereidnek úgy jöhet le majd ez a dolog, hogy bort iszol és vizet prétikálsz:)